A rally világbajnoksággal párhuzamosan a Rallyetours számára is elkezdődött a 2012-es év. Kicsit ugyan az eredeti tervektől eltérően indult a szezon - hiszen Csabi elfoglaltsága miatt a januári versenyre én ugrottam be helyettesíteni őt a külföldi kiruccanásra.
A tervezgetések, napi szintű levelezések körülbelül az indulás előtt két héttel kezdődtek el komolyabban (egyeztetések, útvonalak, gyorsok). A csapat legelső találkozása január 16-án történt meg a Keleti pályaudvar melletti parkolóban. Egy gyors bemutatkozás és a csomagok begyömöszölése után hatan a kisbuszba pattantunk, és a GPS irányításával utunkat megkezdtük Fehérvár felé (ahol további két lelkes rallys csatlakozott hozzánk). Egy váratlan telefon azonban egy kis kitérőt iktatott a programba, hiszen „főnököm”, Szántó Frigyes itthon felejtette laptop töltőjét – közölte az infot Valence-ből. Mivel a rallysport.hu vb-s blogja forgott kockán, ezért szinte kötelező volt a töltőt magunkkal vinnünk.
A fehérvári pihenőnél Laci és Gergő ült be közénk, akiknek a csomagjaik már első ránézésre elárulták, hogy igen komolyan szeretnék megörökíteni az akkor még leendő emlékeket. Fotós, videós cuccok, állványok és töltők gyarapították a már eddig is tömött csomagtartót.
A hétfő délutáni 16 órás indulásnak kedden reggel 7 órakor lett vége, amikor a shakedown helyszínére érkeztünk. A sok utazás után végre egy kis hajnali sétával kezdtük a napot. Nem kellett sokat gyalogolnunk ahhoz, hogy meghalljuk a WRC-k, S2000-esek hangjait. Az arckifejezések elárulták, hogy a nézőkkel együtt a versenyzők is már várták annak a pár kilométernek a kezdetét, ahol próbára tehetik (még nagyobb tét nélkül) a képességeiket.
Az első, keddi nap nem telt annyira zsúfoltan – shakedown után megkaptuk - Frinek köszönhetően - a médiás belépőket, majd a szállás felé vettük az irányt (a központtól mintegy 30 km távolságra található Premiere Classe nyújtott számunkra pihenési lehetőséget az első három éjszakára). Becsekkolás, kipakolás majd vásárlás következett, hogy másnap se haljunk éhen. Estére visszatértünk Valence-be, ahol egy hangulatos rajtceremóniát tekinthettünk meg. A legnagyobb rajongótábora természetesen a hazai színeket képviselő Sebastien Loeb-nek volt – hatalmas tapsvihar fogadta a rajtdobogón áthaladó Citroenes pilótát.
A Premiere-be visszavezető úton már a következő napot beszéltük át, mikor kezdjünk, hova menjünk versenyt nézni. A szerdai versenynapon három gyorsból kettőt sikerült beterveznünk. Bár szervízparkba is szerettünk volna eljutni, a forgalmi dugók azonban megakadályoztak minket ebben, így azt már csütörtökre tettük át. Azon a napon hat gyors várt a versenyben maradt párosokra, melyből mi három helyszínt választottunk ki. Az előző nap már tanultunk a helyi közlekedésről, így az utolsó résznél csak a mezőny közepét vártuk meg, hogy a szervízparkot ne késsünk le.
Pénteken csupán egy szakasz fért bele a napba, hiszen egy 400 km-es költözést is be kellett iktatnunk egy Cap d’Ail-ban található szállás felkeresésére, ahol két éjszakát töltöttünk el. Először egy körülbelül 1000 m-es tengerszint feletti pályarészt néztünk ki – azonban már az út felén szó szerint keresztbe húzták a terveinket, hiszen a jég és hó miatt egy hatalmas fát fektettek a szervezők az útra, hogy oda aztán senki se juthasson be. Mi visszafordultunk és újraterveztünk, voltak azonban olyan elszánt rally fanok, akik gyalog nekivágtak a még hátralévő 10 km-nek.
Az előző hotelben 3-3-2-es felosztásban volt a nyolcas banda, az új székhelyünkön pedig 4-4-re kellett beosztanunk egymást. Nagyon jól összekovácsolódtunk a pár nap alatt, így nem voltak gondok azzal, hogy ki hova megy, hiszen bárki elviselte volna a másikat :). Mindezek mellett a pénteki napra maradt még egy kis különlegesség is – kiskőrösi tagunk, Kelemen Gabi éppen január 20-án ünnepelte a születésnapját, így a torta és a pezsgőzés sem maradt el az este folyamán.
Az utolsó előtti, szombati napon először a Turini hágó volt tervbe véve, azonban az internetnek köszönhetően a fiúk tájékozódtak arról, hogy közel ötven ezren már a pályán vannak. Egy gyors matek, aztán rögtön a másik gyorson találtuk magunkat. Itt főként az éjszakai, negyed 9-kor kezdődő szakasznak volt meg az igazi „montés” hangulata. Tábortüzek égtek, tűzijátékok színesítették az eget és emberek ezrei özönlöttek a szakadékokkal és sziklákkal övezett részen. Az autókra felszerelt lámpasorok, izzó féktárcsák és a nagy tempó mindenki számára pozitívum volt.
A szombat tehát zökkenőmentesen telt, ellentétben a vasárnappal, ahol egy apró probléma merült fel. A déli, francia életvitel kicsit másabb jellegű, mint a miénk, és mint kiderült, reggel 9 előtt senki nem olyan elvetemült, hogy dolgozzon (még a recepciósok sem). Mivel 10-ig ki kellett jelentkeznünk, ezért az utolsó, powerstage részt hanyagoltuk. Helyette a társaság egyöntetűen a Monte Carlo Casino mellett található szervízpark és városnézés mellett döntött. Aznap még egy célceremóniát is beterveztünk, így az élmények begyűjtése mellett pár színes autót is láttunk a monacoi herceg udvarában.
A 80. Monte Carlo Rallyt egyébként a franciák nagy örömére Sebastien Loeb és Daniel Elena zárta az élen. Csapatunk nagy része sem szomorkodott, hiszen a kedvencük, Petter Solberg nemcsak hogy célba ért, de a dobogó harmadik helyét szerezte meg Dani Sordo mögött.
Hazafelé, a buszban már az élmények feldolgozása zajlott, alvással keveredve. Fáradtak voltunk, de azért még mindenki maradt volna 1-2 hétre – ha nem tovább… :). Utunk végül hétfőn délelőtt ért véget.
Csabi! Ezúton köszönjük Neked, hogy lehetőséget kaptunk erre az utazásra, melyre mind a nyolcan évekig, évtizedekig emlékezni fogunk!
Résztvevők: Vermes Tímea
Balogh Károly
Csicsely Attila
Kelemen Gábor
Tűzkő Márk
Tóth Tamás
Udvardi László
Drága Laura (aki a beszámolót és az itt található fotókat készítette)
Utolsó kommentek