rallyetours

BESZÁMOLÓ

Elérkeztünk az évadzáró versenyhez. Egyetlen izgalmas kérdés maradt Walesre: Melyik versenyző nyeri az egyéni VB címet ? Loeb nyolcadszor, vagy végre Hirvonen is begyűjt egy bajnoki serleget ?

A túrára most egy kisebb csapattal indultunk el - az év végén már nem könnyű akár 2 nap szabadságot is kivenni. Ugyan az esti lutoni gépre csak 4-en szálltunk fel, végül a kint hozzánk csatlakozókkal együtt 9 főre "duzzadt" a rallyetours-os társaság.

A kifele úton már ment az esélylatolgatás. Loeb 8 pontnyi előnye mellett Hirvonennek nyerni kellene és Loeb nem lehet második ... vagy ha mégis ő a második, akkor Hirvonennek még a power stage plusz pontjai szükségesek a világbajnoki címhez. Mit mondjak ? Nincs könnyű helyzetben. A pályák mintha neki feküdnének most jobban, viszont Loeb sem véletlenül végzett már hétszer az élen.

Az esti gép 2 órai út után rendben megérkezett, felvettük a kocsinkat és irány a 350 km-re fekvő szállás. Birminghamig még csak gyorsan eljutottunk (addig tartott az autópálya), de onnan már dimbes-dombos terepen kellemesen kanyargós szűk utakon haladtunk Wales irányába. (Biztosan értékeltem is volna ezt, ha nem éjszaka megyünk egy számomra még elég szokatlan jobbkormányos autóval.)

Hajnali 2-re sikerült is megérkeznünk a szállásunkra Aberystwythbe. Meglepő módon ebben az időben még komoly élet volt a városka utcáin. A hosszúra sikerült út után a városnézést inkább másnapra halasztottuk. (Mivel a shakedown-t már szerdán lejátszották, ezért volt is rá időnk.)

Volt más furcsaság is ezen a versenyen: Például a pályákat idén lényegesen jobban szétszórták, mint eddig. A megnyitónak helyetadó Llandudno alaphangon kb. 300 km-re volt a záróünnepség helyszínétől Cardifftól. A pályák meg az említett két helyszín közt. Ebből adódóan lehetett autózni, meg korán kelni még úgy is, hogy az első 2 napon északon volt a szállásunk, majd a mezőnnyel mi is költöztünk délre, az utolsó 2 éjszakát Aberdare-ben töltöttük (egy helyi versenyző otthonában).

Csütörtök délután Wales legészakibb pontján kezdtünk, itt egy rövidke aszfalt pályát kellett a versenyzőknek kétszer teljesíteni, de olyan módon, hogy az első kör végeztével újra besoroltak az autók a következő körre, így kb. 20 perc után ismét látható volt a korábban már elrobogó autó. A rajt oldaláról próbálkoztam bejutni a pályára, de a terepviszonyok nem igazán kedveztek (sziklás meredek hegyoldal balról, szakadék és tenger jobbról ... tiszta Monte Carlo rali), így a rajttól nem jutottam messze.

Mivel nem volt sok időm átböngészni az indulók listáját, így rögtön szembesültem néhány meglepetéssel. Az S2000-ből ismert pilóták közül többen (Prokop, Tanak) is a WRC-be ültek az év utolsó versenyére (miután az S2000 helyezések már Katalóniában eldőltek).

Ugyan az első két gyors nem volt sem hosszú, sem bonyolult, azért már voltak "áldozatok" az élmenők közül. Ogier és Petter is kalandozott. Ogier a sziklafalnak ütközött és kiállt, már csak szuperraliban tudta folytatni a küzdelmet. Solberg szerencsésebb volt, ő még le tudott menni a pályáról egy hasonló akció után, csak a hátsó kereke tört ki. Volt mégegy murvás gyors ezen a napon, ahol szinte mindenki a nagy ködre és a sötétre panaszkodott. Emiatt valószínűleg mindenki óvatosra vette a figurát, mivel események nélkül ért véget a gyors. A nap végi eredménylistán Loeb állt az élen, de Hirvonen is 1 másodpercen belül volt a 2. helyen.

Az esti megnyitó ünnepséget így már 3 gyorsasági után tartották az utolsó gyorshoz közeli kisváros kis kikötőjének kis utcácskáján, ahol a párezer ember elég zsúfoltan fért csak el. Nem is kapott tőlem piros pontot a rendezőség a látványos tüzijáték ellenére.

A pénteki napot masszív felhőzettel indítottuk, ami később sem változott, sőt néha néha még kaptunk egy kis áldást is a nyakunkba. Ugyan a második gyorson kezdtünk, de a felhők és az erdő miatt szinte éjszakai sötétben érkezett a mezőny eleje az általunk kiválasztott visszafordítóhoz. A sáros talajon szebbnél szebb csúszásokat mutattak be a versenyzők.

Nekem már az első naptól kezdve Ken Block alakításai tetszettek leginkább. Az amerikai - aki a jövő évet még biztosan a WRC-ben tölti - ugyan az élmenőket nem veszélyeztette az eredményeivel, viszont a rajongóit próbálta maximálisan kiszolgálni és ez mindenképpen dícséretes.

A sajtónak kiosztott "safety book" nem túl sok látványos pontot sorolt fel, ebből adódóan az első kör utolsó pályáján szinte minden fotós ugyanoda vonult, ahova mi is. Ebből adódóan első kézből közvetíthette mindenki a drámát. Hirvonen bajnoki esélyei ugyanis a szemünk láttára szálltak el, amikor megérkezett az általunk kinézett visszafordítóhoz. A kanyar közepén lefulladt kocsi motorházából dőlt a füst és a kipufogó végén fenyegető lángnyelvek csaptak ki. A finn páros kiszállt a kocsiból és kis rendezői segítséggel félretolták az autót, ami elindulni semmikép sem akart csak füstölt folyamatosan.

Aztán amikor a nézők már lemondtak Hirvonenékről, egyszer csak elindult a motor és a következő autó előtt még el tudott indulni a Ford, de ahogy később megtudtuk sokáig nem jutott a bajnokesélyes páros. 2011 győztese innentől egyértelműen Loeb, aki akár haza is mehetett volna ezen a napon mert a 8. világbajnoki címét senki nem vehete már el. (Persze szerencsénkre maradt.)

A következő körben visszamentünk az előző körben már látott gyorsra, de szerettünk volna valami másik pontot találni ezért nem mentünk be a média parkolóba, inkább vegyültünk a többi nézővel. Az eredmény az lett, hogy kilométereket haladtunk lépésben a parkoló autók közt ... majd fél óra elvesztett idő után egészen más irányból, de visszajutottunk az előző körből már ismert média parkolóba. Több elvesztegetni való időnk nem maradt, így megnéztük a mezőnyt ugyanott, ahol az előző körben. Az élmenők szemmel láthatólag ismét fogyatkoztak. Hiányoltuk például Sordot a piros Minijében :).

A nap utolsó gyorsára megintcsak nehézkes volt a bejutás, ezért úgy döntöttünk, hogy a kocsival való kóválygás helyett besétálunk a pályára, ez még biztosnak tűnt. Végül elértük az élmezőnyt, igaz már esti sötétség volt a fák közt és az eső ismét eleredt, de ettől az út igazából már nem lett sárosabb.

Ezen az estén (is) kipróbáltunk egy igazi angol pub-ot. Az angolok köztudottan szeretnek a kocsmákban barátkozni, ezt most mi is átélhettük. Rendelni sem tudtam igazán, egyből leszóllítottak a "törzsvendégek". Mindenkit érdekelt kik vagyunk és miért jöttünk a városkájukba. Mikor kiderült, hogy az előző napokat északon töltöttük, rögtön megkérdezték, hogy értettük-e az ottani beszédet ? Kicsit szégyenkezve vallottam be, hogy nem igazán. Aztán megvígasztaltak, hogy ne aggódjak, az észak-walesiek nyelvét néha ők sem értik meg ... pedig csak 200 km-rel mentünk lejjebb.

A szombatot végre újra napsütéssel kezdtük és megcéloztuk a Wales Rally egyik legismertebb szakaszát "Sweat Lamb"-et. Sajnos reggel egy kicsit megcsúsztunk az indulással, amit tetézett még egy 6 km-es kocsisor is, így az első körben elbuktuk az első néhány autót. Viszont a hely annyira látványos (több ugratóból és vízesárkokból álló szakasz), hogy úgy döntöttünk, megvárjuk itt mégegyszer a mezőnyt (így legalább láthattuk az angol versenyzőket is).

Ken Block itt is hozta a tegnapi formáját. Az első körben olyat ugrott - akár szándékosan, akár véletlenül - amivel tőlem megintcsak elnyerte a szépségdíjat. Az ugratón szinte teljesen keresztben reppent át - ahogy senki más a mezőnyből. (Sajnos a fényképezőgéppel lemaradtam az akcióról.) A második körben bánatunkra nem ismételte meg, pedig arra már készültem.

Az este még útbaejtettük a szervízparkot, ami nekem egy kicsit rendezetlennek tűnt. Talán egy sporttelep lehetett, ahol szétszórták a csapatokat. Némi bolyongás után rátaláltam Fordékra és egy központi épületre, ahol a FIA pódium is volt. Ha már odataláltam, megvártam a csapatfőnökök és az élen autózó versenyzők nyilatkozatait. A riporter hölgy pár provokatív kérdéssel próbálta a csapatvezetőkből kiszedni a jövő évi terveket, de ők nem sokat árultak el az elképzeléseikről. A "kik fognak a csapatukban 2012-ben versenyezni" kérdésre... persze sem Malcolm Wilson, sem Olivier Quesnel nem mondott semmi konkrétat, de még az esetleges játékos cseréről (Ogier és Hirvonen helycseréjéről) szóló a pletykákat sem kommentálták.

Loeb-öt azzal támadta le a riporterünk, hogy a nézők szerint miután Hirvonen pénteken már elbukta a VB címért folyó küzdelmet, a francia láthatóan visszavett a tempóból. A már 8-szoros világbajnoknak tekinthető Seb szerint valóban vesztettek a lendületükből egy leheletnyit, de ennek okát inkább a kocsi beállításaiban kell keresni, mint a motiváció csökkenésében. Hozzátette, bízik benne a nézők azt is látják, hogy azért nem alszanak a kocsiban :).

Erre az estére is szerveztünk egy kis kiruccanást, de mivel a többség éhes is volt nemcsak szomjas, most egy kis szálloda éttermét rohantunk le még a konyha zárása előtt pár perccel. Érdekes módon nem volt drágább, mint nálunk egy vidéki város étterme.

Vasárnapra inkább tempós részt kerestünk (visszafordítóból már láttunk sokat). Sikerült is egy jó helyet találni, ahol volt tempó és keresztbemenés együtt. Fotózni sajnos nem igazán lehetett, mert az eleje még sötétben jött (a hegyek dombok alján később kel a nap).

Szerencsére besegített egy másik fotós, aki az út mellé kitett egy távvezérlésű villanót. Az elején bosszantott, mert természetesen  a legjobb pont elé rakta, de később rájöttem, nélküle lényegesen nehezebb jó képet csinálni :).

Terveink szerint nem rohanunk sehova, inkább a biztosra utazunk ezért az első kör első pályája után már csak a második kör utolsó szakaszát (power stage) terveztük be ... és onnan a hazaindulást. Jómagam a cél utáni beírót választottam mivel a látványos pontokhoz elég nehezen lehetett hozzáférni.

Út közben kaptuk a hírt Loeb balesetéről. A nap első gyorsát követő etapon összeütközött egy nézővel, aki valószínűleg nem angol volt, mert az út jobb oldalán közlekedett ... talán finn :). Szerencsére a járműveken kívül senki nem sérült meg, de a törött autóval Seb már nem tudta befejezni a versenyt. (Többek szerint valószínűleg elfelejtettek szólni a "támadónak", hogy már eldőlt a verseny.)

Az utolsó gyorson azért még végigéltük a power stage izgalmait. Vajon ki vált le kit ? Bár olyan sok izgalom nem született, mert Ken Block - aki kezdte ezt a szakaszt a szokásos látványos akcióival - után gyorsan jött Sordo.

Méghozzá olyan gyorsan, hogy rögtön helyet is cseréltek a rögtönzött parkolóban. Aztán már csak egy csere történt, amikor Ogier tolta ki onnan Sordot. A franciát végül senki nem tudta kitúrni, így ő kapta az extra pontokat ... viszont az év végi álláson ez nem változtatott semmit. A Citroen második számú pilótája a pontverseny 3. helyén zárta a 2011-es bajnokságot.

Latvala végül megnyerte ezévi egyetlen versenyét (itt végre hagyta a csapata nyerni), aminek felettéb örült természetesen.

A verseny végeredménye:

1. Jari-Matti Latvala Ford 3h27m03.5s
2. Mads Ostberg Stobart Ford + 3m42.9s
3. Henning Solberg Stobart Ford + 7m05.1s
4. Kris Meeke Mini + 7m12.3s
5. Matthew Wilson Stobart Ford + 8m57.3s
6. Ott Tanak M-Sport Ford + 9m27.1s
7. Evgeny Novikov Abu Dhabi Ford + 9m47.7s
8. Dennis Kuipers FERM Ford + 10m12.7s
9. Ken Block Monster Ford + 16m01.2s
10. Armindo Araujo Italia Mini + 17m01.6s

Érdi Tibi egyetlen magyarként indult a versenyen, ahol ugyan nem minden lépés jött ki a terv szerint, de végül célba ért Tiborunk, ami egy ilyen versenyen nagy dolog és sok híres versenyzőnek nem adatott meg. Gratulálunk !

Hazafele okozott még némi izgalmat egy dugó az autópályán, de szerencsére ettől függetlenül elértük az esti gépet a többi magyar kalandorral együtt. (Egy kicsit meglepett a budapesti minusz pár fok, miután Walesben átlag 15-16 C volt.)

Ezzel az úttal lezárult a 2011-es szezon a Rallyetoursnál is. Várunk mindekit sok szeretettel a jövő évi túráinkon, amelyekre az ajánlatok rövidesen elkészülnek.

Tarsoly Csaba
Rallyetours.Eu