rallyetours

A versenyről nem készült blog bejegyzés.

Hamarosan.

BESZÁMOLÓ

Még alig kezdődött el 2012, de már a WRC második fordulójára utazott a "kis" csapat Svédországba. Az utazás előzményeként a Malév csődje okozott némi izgalmat, mivel néhányan a nemzeti társaságunk stockholmi járatára foglaltak jegyet, így az indulásunk előtt pár nappal bejelentett leállás következtében mind a repjegyeket, mind pedig az autófoglalást gyorsan módosítanunk kellet. Mikor már minden egyenesbe állt és azt hittem, ezzel a kiutazással járó problémák le is zárultak, akkor ráadásként mégegy csapás zúdult az egyik "maléves" utasunk nyakába: Nem érkezett meg a csomagja Svédországba. Ez mindössze azért volt kellemetlen, mert benne volt az összes meleg holmija. Mint később kiderült nem keveredett (veszett) el, csak lemaradt a gépről és a legközelebbi járattal (vasárnap) küldték volna a társunk után, ami csak azért vicces, mert ezzel a géppel tervezett hazamenni. (Tehát ügyesen elkerülnék egymást Nyköpping repterén.) Úgyhogy kiküldés lemondva, maradt a ruhák gyors pótlása ... akkor még nem tudhattuk, hogy igazából nem is kell az otthonihoz hasonló komoly hidegre készülnünk. (Svédországban még éjjel sem érte el a hideg a magyar nappali átlagot.) 

Nos, a kaland ellenére mindenki sikeresen eljutott Karlstadba és a szállására is, közben megejtettük a kötelező köröket: akkreditáció, bevásárlás, szervízpark (kinek mi volt fontos). Ahogy Szántó Frici ezt már a blogjában (a rallyesport.hu-n) megírta, egyedül számomra okozott némi nehézséget Rammen becserkészése. Míg a többieknek megadtam a GPS koordinátákat, addig jómagam "fejből" próbáltam tájékozódni. Aztán az emlékeim fakulása miatt kb. 80 km-es többletet sikerült összehoznom. Ezalatt a többiek türelmesen (legalábbis annak látszottak) vártak ránk közel 1 órát Rammenben. Ezúton is bocs fiúk !

A tavaly is használt két ház várta a 29 ralitúristát. Az első esténken a beköltözésnek a cuccoláson kívül volt még egy fontos része: a skandináv szobahőmérsékletből (16°C) magyar szobahőmérsékletet varázsolni. Este 10 körül már kijelenthetővé vált: Megérkeztünk.

A csütörtök reggeltől aztán beindult a móka. Shakedown időmérő-helyosztó változatban, amit idénre talált ki a raliban az FIA elejét véve a rajtsorrendért folyó trükközéseknek. Az ötlet nem rossz, viszont a megvalósításon szerintem még egy kicsit csiszolni kell, hogy ne legyen egy órányi holtidő az időmérés előtt, amikor csak rendezői és nullás kocsikat lát a nagyérdemű.

 


A shakedownt követően belefért egy kis nézelődés a szervízparkban, majd leugrottunk Karlstadba. Az esti szuper speciál előtt még egy rövidke sajtótájékoztatóra sikerült bejutnom, ahol az esélyekről faggatta a riporter a skandináv versenyzők krémjét (Petter, Hirvonen, Ostberg, Sandell volt jelen), akik rendkívül vidám hangulatban válaszolgattak. Petter azzal kezdte, hogy mivel neki ez hazai pálya, ebből adódóan kötelességének érzi a jó szereplést. Hirvonen itt félhangosan megjegyezte: ugyanezt mondta a Monte Carlon is ... neki mindegyik pálya hazai. Persze a megfelelő válasz nem maradt el és az egymás ugratása végigkísérte a programot, mint egy stand-up komédiában.

 


Estére azonban komolyra fordult a szó. A karlstadi sportpályán kialakított gyorsasági szakasz a már hagyományosnak számító duplapályás felüljárós-ugratós-alagutas-helycserés megoldásban érdekes eredményeket hozott. A legjobb időt az a Sordo autózta Ostberg és Tanak előtt, akit a hírek szerint csúnyán kimartak a gyári csapat által nevezettek köréből. Az SS1-en elért helyezése viszont elgondolkodtató kellene legyen a BMW-nek, ahol ezt a döntést hozták. Számomra egyébként az estét harmadikként záró észt versenyző autózása nyújtotta a legnagyobb élményt már ezen a gyorson is, de később is. Nagy kár érte, hogy a látvány mellé egy kis hiba is becsúszott, így a versenyt végül érdemeihez képest lényegesen rosszabb helyezéssel zárta. Loeb - aki itt negyedik idővel kezdett - érdekesen állt ehhez a versenyhez. Nyilatkozata szerint neki nem kell itt feltétlenül nyernie, a biztonságos célbaérést és pontszerzést fontosabbnak tartja, mint a skandináv versenyzőkkel küzdelembe bonyolódni.

A pénteki napra 9 gyorsaságit terveztek a rendezők összesen 6 pályán. Nem egyszerű feladat ezt lekövetni, mivel mindez csak úgy fér bele egy napba, ha az elsőt viszonylag korán, az utolsót pedig már elég későn rendezik. Ehhez még hozzá kell adni, hogy a pályák zöme Norvégiában volt, így az utitervet nem volt egyszerű összeállítani péntekre. A vagányabbak (7-ből 6 autó) elindultak már hajnalban az első gyorsra (és elmondásuk szerint nem bánták meg). A 7.autó közönsége (amiben én is voltam) a későbbi indulás mellett döntött, így mi szerényen csak 3 szakaszt terveztünk erre a napra, lemondva a nap első és utolsó gyorsáról.

Norvégiában szerencsére kicsit több hó fogadott bennünket, mint a szervízpark (Hagfors) környékén. Néztünk tempós részt - ahol lélegzetelállító tempóban ugrott, fordult az élmezőny - és technikás részeket egyaránt. A látvány ahogy a tempós kanyarokban keresztben elfordulnak a kocsik leírhatatlan. Tanak akcióiba minden egyes alkalommal beleborsódzott a hátam, de tetszettek a helyi "menő" - Sandel - mutatványai is.

Az első szakasz nem hozott szerencsét a frissen gyárivá avanzsált Nobre számára. Autója megállt a gyorson és csak tetemes időveszteséggel tudott célba érni, míg az általa a gyári teamből "kiütött" Sordo sokáig a skandináv pilóták alkotta élbolyhoz tartozott. Aztán persze a spanyolt is utolérte a balszerencse. Az SS8-on, kissé "elkalandozott" a pálya melletti hóban, így az addigi 5.helyet elbukta. Itt Sordo még folytatni tudta a versenyt, de szombaton egy újabb kaland után már sajnos végképp fel kellett adnia a küzdelmet. Az általam már emlegetett Tanak is betlizett rögtön a nap elején, így Nobre mögé sikerült leküzdenie magát feladva a leckét saját magának a verseny hátralevő részére.

Az élen alapvetően a skandináv versenyzők küzdöttek, egyedül Loeb tudott velük lépést tartani ... egészen a nap 6. gyorsáig, amikor a gyors elején olyan ügyesen sikerült beépülnie egy hókupacba, hogy onnan csak segítséggel tudott kijönni.

Ezen a napon ugyan a legtöbb szakaszt Hirvonen nyerte Loeb, Ostberg, Latvala és Petter előtt, de végül a pénteket Latvala zárta az élen 17 másodperces előnnyel.

 


Szombaton szerencsénkre már lényegesen közelebb voltak a pályák, viszont a hétvége miatt nagyobb tömeggel kellett számolni. "Taktikai" okokból ezért páran ismét nem mentünk ki az első gyorsra, ahol a verseny talán legnevezetesebb pontja, a Colin Crest is található. Ezt a helyet a 2. körre hagytuk. Ide egyébként már a feljutás is szenzációszámba megy. Őrült svéd quadosok a járgányukkal vontatott kiskocsikon vitték a parkolótól a gyorsig a sajtó képviselőit, vagy akik éppen jegyet váltottak. Megérte akár a jegyes verzió is, nem elsősorban a séta kiváltása miatt, hanem sokkal inkább az élmény kedvéért. Az adrenalinszint növelő utazás minden pénzt megért. A jeges úton számomra csodával felérő módon irányított száguldó szerelvényen már az első 10 méteren vészhelyzeti tervet készítettem magamban, annyira nem bíztam benne, hogy a kb. 700 métert árokba borulás, vagy a szemből szintén állat módón visszaérkező quadokkal való csattanás nélkül megúszhatjuk.

A taktika mellesleg bevált, így kicsit később indulva (kelve) is össze tudtunk szedni 4 gyorsot és a második körben a Colin Crestre is könnyebben feljutottunk. Számomra továbbra is Tanak tűnt a leglátványosabb versenyzőnek. A Colin Cresten a mezőnyből a legnagyobbat ugorva a rákövetkező tempós hosszú jobbost is olyan keresztben fordulta el, amit ha nem látok, biztosan nem hiszem el. Annyira lenyűgöző volt a mutatvány, hogy még a fényképezőgép exponáló gombját is elfelejtettem lenyomni. Viszont sajnos ezen a napon sem szegődött az észt srác mellé a szerencse, mivel a 12-es gyorson egy jobbos nagyon nem jött ki és vagy 20 perc hátránnyal fejezte be a pályát. Ez eszembe juttatta az egykoron Radó mester által sokat hangsúlyozott mondatot: A verseny a céldobogón ér véget. (A néző viszont a látvány alapján választ kedvencet.)

A nap végi gyorsot már sötétben néztük, majd irány a szervízpark, ahol az esti szervíz alatt, előbb a csapatvezetők, majd az élmezőny versenyzői adtak interjút. Óriási küzdelmek után sorrendben Latvala, Hirvonen és Petter álltak az élen a nap végén. A pódiumon rendkívül jó hangulatban számoltak be a nap eseményeiről, latolgatták az esélyeket és persze folyamatosan ment a poénkodás. Hirvonen a riporter kérdésére azt is elmondta, hogy a baráti kapcsolatokat egyáltalán nem zavarja a csapatváltás, Latvalával továbbra is nagy haverok, maximum az autók beállítási adatait nem osztják meg egymással.

Míg a Fordnál és a Citroennél szinte problémamentes volt a szombati nap, addig a Mininek nem sok jutott a szerencséből erre a napra. Sordo kiesése után a "gyáriak" is rengeteg problémával küzdöttek, így Araujo a 15., Nobre pedig az utolsó helyen várta az vasárnapot.

A verseny befejező napján már nem kellett korán kelnünk, mivel háromból két pálya tőlünk 5 km-re volt, de a harmadik sem volt 30 km-nél messzebb. Úgyhogy végig jártuk az összeset ...

Az utolsó gyorsra (power stage) Loeb megrázta magát és bezsebelte az extra pontokat, viszont a győzelem Latvalának jutott.

Rövid ünneplés után irány Karlstad, ahol a hivatalos záró ünnepséget és az azt követő sajtótájékoztatót tartották.

A végeredmény:

1. J. LATVALA 3:18:28.3
2. M. HIRVONEN +16.6
3. M. OSTBERG +38.8
4. P. SOLBERG +1:14.3
5. E. NOVIKOV +2:41.4
6. S. LOEB +2:55.1

A magyar Szabó/Földesi páros sikeresen befejezte a versenyt az abszolút 32. helyen. Gratulálunk nekik !

A csapat nagyobbik része verseny után még két napot Svédországban maradt. Ezt az időt "aktív" pihenéssel töltöttük (sztorizás, fotók, videók nézegetése, szaunázás, főzőcskézés, ...) és az egy hét leteltével szerdán repültünk haza. Úgy érzem mindenki nevében mondhatom, hogy egy remek túrán vettünk részt és egy rendkívül látványos versenyt láthattunk.

Tarsoly Csaba
Rallyetours.Eu


_______________________________________________________________________________

Utasaink további írásai, fotói, videói:

• Salgóvári István képei és videója
• Tarsoly Csaba további képei

A rally világbajnoksággal párhuzamosan a Rallyetours számára is elkezdődött a 2012-es év. Kicsit ugyan az eredeti tervektől eltérően indult a szezon - hiszen Csabi elfoglaltsága miatt a januári versenyre én ugrottam be helyettesíteni őt a külföldi kiruccanásra.

A tervezgetések, napi szintű levelezések körülbelül az indulás előtt két héttel kezdődtek el komolyabban (egyeztetések, útvonalak, gyorsok). A csapat legelső találkozása január 16-án történt meg a Keleti pályaudvar melletti parkolóban. Egy gyors bemutatkozás és a csomagok begyömöszölése után hatan a kisbuszba pattantunk, és a GPS irányításával utunkat megkezdtük Fehérvár felé (ahol további két lelkes rallys csatlakozott hozzánk). Egy váratlan telefon azonban egy kis kitérőt iktatott a programba, hiszen „főnököm”, Szántó Frigyes itthon felejtette laptop töltőjét – közölte az infot Valence-ből.  Mivel a rallysport.hu vb-s blogja forgott kockán, ezért szinte kötelező volt a töltőt magunkkal vinnünk.

A fehérvári pihenőnél Laci és Gergő ült be közénk, akiknek a csomagjaik már első ránézésre elárulták, hogy igen komolyan szeretnék megörökíteni az akkor még leendő emlékeket. Fotós, videós cuccok, állványok és töltők gyarapították a már eddig is tömött csomagtartót.

A hétfő délutáni 16 órás indulásnak kedden reggel 7 órakor lett vége, amikor a shakedown helyszínére érkeztünk. A sok utazás után végre egy kis hajnali sétával kezdtük a napot. Nem kellett sokat gyalogolnunk ahhoz, hogy meghalljuk a WRC-k, S2000-esek hangjait. Az arckifejezések elárulták, hogy a nézőkkel együtt a versenyzők is már várták annak a pár kilométernek a kezdetét, ahol próbára tehetik (még nagyobb tét nélkül) a képességeiket. 

Az első, keddi nap nem telt annyira zsúfoltan – shakedown után megkaptuk - Frinek köszönhetően - a médiás belépőket, majd a szállás felé vettük az irányt (a központtól mintegy 30 km távolságra található Premiere Classe nyújtott számunkra pihenési lehetőséget az első három éjszakára). Becsekkolás, kipakolás majd vásárlás következett, hogy másnap se haljunk éhen. Estére visszatértünk Valence-be, ahol egy hangulatos rajtceremóniát tekinthettünk meg. A legnagyobb rajongótábora természetesen a hazai színeket képviselő Sebastien Loeb-nek volt – hatalmas tapsvihar fogadta a rajtdobogón áthaladó Citroenes pilótát.

A Premiere-be visszavezető úton már a következő napot beszéltük át, mikor kezdjünk, hova menjünk versenyt nézni. A szerdai versenynapon három gyorsból kettőt sikerült beterveznünk. Bár szervízparkba is szerettünk volna eljutni, a forgalmi dugók azonban megakadályoztak minket ebben, így azt már csütörtökre tettük át. Azon a napon hat gyors várt a versenyben maradt párosokra, melyből mi három helyszínt választottunk ki. Az előző nap már tanultunk a helyi közlekedésről, így az utolsó résznél csak a mezőny közepét vártuk meg, hogy a szervízparkot ne késsünk le.

Pénteken csupán egy szakasz fért bele a napba, hiszen egy 400 km-es költözést is be kellett iktatnunk egy Cap d’Ail-ban található szállás felkeresésére, ahol két éjszakát töltöttünk el. Először egy körülbelül 1000 m-es tengerszint feletti pályarészt néztünk ki – azonban már az út felén szó szerint keresztbe húzták a terveinket, hiszen a jég és hó miatt egy hatalmas fát fektettek a szervezők az útra, hogy oda aztán senki se juthasson be. Mi visszafordultunk és újraterveztünk, voltak azonban olyan elszánt rally fanok, akik gyalog nekivágtak a még hátralévő 10 km-nek.

Az előző hotelben 3-3-2-es felosztásban volt a nyolcas banda, az új székhelyünkön pedig 4-4-re kellett beosztanunk egymást. Nagyon jól összekovácsolódtunk a pár nap alatt, így nem voltak gondok azzal, hogy ki hova megy, hiszen bárki elviselte volna a másikat :). Mindezek mellett a pénteki napra maradt még egy kis különlegesség is – kiskőrösi tagunk, Kelemen Gabi éppen január 20-án ünnepelte a születésnapját, így a torta és a pezsgőzés sem maradt el az este folyamán.

Az utolsó előtti, szombati napon először a Turini hágó volt tervbe véve, azonban az internetnek köszönhetően a fiúk tájékozódtak arról, hogy közel ötven ezren már a pályán vannak. Egy gyors matek, aztán rögtön a másik gyorson találtuk magunkat. Itt főként az éjszakai, negyed 9-kor kezdődő szakasznak volt meg az igazi „montés” hangulata. Tábortüzek égtek, tűzijátékok színesítették az eget és emberek ezrei özönlöttek a szakadékokkal és sziklákkal övezett részen. Az autókra felszerelt lámpasorok, izzó féktárcsák és a nagy tempó mindenki számára pozitívum volt.

A szombat tehát zökkenőmentesen telt, ellentétben a vasárnappal, ahol egy apró probléma merült fel. A déli, francia életvitel kicsit másabb jellegű, mint a miénk, és mint kiderült, reggel 9 előtt senki nem olyan elvetemült, hogy dolgozzon (még a recepciósok sem). Mivel 10-ig ki kellett jelentkeznünk, ezért az utolsó, powerstage részt hanyagoltuk. Helyette a társaság egyöntetűen a Monte Carlo Casino mellett található szervízpark és városnézés mellett döntött. Aznap még egy célceremóniát is beterveztünk, így az élmények begyűjtése mellett pár színes autót is láttunk a monacoi herceg udvarában.

A 80. Monte Carlo Rallyt egyébként a franciák nagy örömére Sebastien Loeb és Daniel Elena zárta az élen. Csapatunk nagy része sem szomorkodott, hiszen a kedvencük, Petter Solberg nemcsak hogy célba ért, de a dobogó harmadik helyét szerezte meg Dani Sordo mögött.

Hazafelé, a buszban már az élmények feldolgozása zajlott, alvással keveredve. Fáradtak voltunk, de azért még mindenki maradt volna 1-2 hétre – ha nem tovább… :). Utunk végül hétfőn délelőtt ért véget.

Csabi! Ezúton köszönjük Neked, hogy lehetőséget kaptunk erre az utazásra, melyre mind a nyolcan évekig, évtizedekig emlékezni fogunk!

Résztvevők:       Vermes Tímea

                               Balogh Károly

                               Csicsely Attila

                               Kelemen Gábor

                               Tűzkő Márk

                               Tóth Tamás

                               Udvardi László 

                               Drága Laura (aki a beszámolót és az itt található fotókat készítette)

BESZÁMOLÓ

Elérkeztünk az évadzáró versenyhez. Egyetlen izgalmas kérdés maradt Walesre: Melyik versenyző nyeri az egyéni VB címet ? Loeb nyolcadszor, vagy végre Hirvonen is begyűjt egy bajnoki serleget ?

A túrára most egy kisebb csapattal indultunk el - az év végén már nem könnyű akár 2 nap szabadságot is kivenni. Ugyan az esti lutoni gépre csak 4-en szálltunk fel, végül a kint hozzánk csatlakozókkal együtt 9 főre "duzzadt" a rallyetours-os társaság.

A kifele úton már ment az esélylatolgatás. Loeb 8 pontnyi előnye mellett Hirvonennek nyerni kellene és Loeb nem lehet második ... vagy ha mégis ő a második, akkor Hirvonennek még a power stage plusz pontjai szükségesek a világbajnoki címhez. Mit mondjak ? Nincs könnyű helyzetben. A pályák mintha neki feküdnének most jobban, viszont Loeb sem véletlenül végzett már hétszer az élen.

Az esti gép 2 órai út után rendben megérkezett, felvettük a kocsinkat és irány a 350 km-re fekvő szállás. Birminghamig még csak gyorsan eljutottunk (addig tartott az autópálya), de onnan már dimbes-dombos terepen kellemesen kanyargós szűk utakon haladtunk Wales irányába. (Biztosan értékeltem is volna ezt, ha nem éjszaka megyünk egy számomra még elég szokatlan jobbkormányos autóval.)

Hajnali 2-re sikerült is megérkeznünk a szállásunkra Aberystwythbe. Meglepő módon ebben az időben még komoly élet volt a városka utcáin. A hosszúra sikerült út után a városnézést inkább másnapra halasztottuk. (Mivel a shakedown-t már szerdán lejátszották, ezért volt is rá időnk.)

Volt más furcsaság is ezen a versenyen: Például a pályákat idén lényegesen jobban szétszórták, mint eddig. A megnyitónak helyetadó Llandudno alaphangon kb. 300 km-re volt a záróünnepség helyszínétől Cardifftól. A pályák meg az említett két helyszín közt. Ebből adódóan lehetett autózni, meg korán kelni még úgy is, hogy az első 2 napon északon volt a szállásunk, majd a mezőnnyel mi is költöztünk délre, az utolsó 2 éjszakát Aberdare-ben töltöttük (egy helyi versenyző otthonában).

Csütörtök délután Wales legészakibb pontján kezdtünk, itt egy rövidke aszfalt pályát kellett a versenyzőknek kétszer teljesíteni, de olyan módon, hogy az első kör végeztével újra besoroltak az autók a következő körre, így kb. 20 perc után ismét látható volt a korábban már elrobogó autó. A rajt oldaláról próbálkoztam bejutni a pályára, de a terepviszonyok nem igazán kedveztek (sziklás meredek hegyoldal balról, szakadék és tenger jobbról ... tiszta Monte Carlo rali), így a rajttól nem jutottam messze.

Mivel nem volt sok időm átböngészni az indulók listáját, így rögtön szembesültem néhány meglepetéssel. Az S2000-ből ismert pilóták közül többen (Prokop, Tanak) is a WRC-be ültek az év utolsó versenyére (miután az S2000 helyezések már Katalóniában eldőltek).

Ugyan az első két gyors nem volt sem hosszú, sem bonyolult, azért már voltak "áldozatok" az élmenők közül. Ogier és Petter is kalandozott. Ogier a sziklafalnak ütközött és kiállt, már csak szuperraliban tudta folytatni a küzdelmet. Solberg szerencsésebb volt, ő még le tudott menni a pályáról egy hasonló akció után, csak a hátsó kereke tört ki. Volt mégegy murvás gyors ezen a napon, ahol szinte mindenki a nagy ködre és a sötétre panaszkodott. Emiatt valószínűleg mindenki óvatosra vette a figurát, mivel események nélkül ért véget a gyors. A nap végi eredménylistán Loeb állt az élen, de Hirvonen is 1 másodpercen belül volt a 2. helyen.

Az esti megnyitó ünnepséget így már 3 gyorsasági után tartották az utolsó gyorshoz közeli kisváros kis kikötőjének kis utcácskáján, ahol a párezer ember elég zsúfoltan fért csak el. Nem is kapott tőlem piros pontot a rendezőség a látványos tüzijáték ellenére.

A pénteki napot masszív felhőzettel indítottuk, ami később sem változott, sőt néha néha még kaptunk egy kis áldást is a nyakunkba. Ugyan a második gyorson kezdtünk, de a felhők és az erdő miatt szinte éjszakai sötétben érkezett a mezőny eleje az általunk kiválasztott visszafordítóhoz. A sáros talajon szebbnél szebb csúszásokat mutattak be a versenyzők.

Nekem már az első naptól kezdve Ken Block alakításai tetszettek leginkább. Az amerikai - aki a jövő évet még biztosan a WRC-ben tölti - ugyan az élmenőket nem veszélyeztette az eredményeivel, viszont a rajongóit próbálta maximálisan kiszolgálni és ez mindenképpen dícséretes.

A sajtónak kiosztott "safety book" nem túl sok látványos pontot sorolt fel, ebből adódóan az első kör utolsó pályáján szinte minden fotós ugyanoda vonult, ahova mi is. Ebből adódóan első kézből közvetíthette mindenki a drámát. Hirvonen bajnoki esélyei ugyanis a szemünk láttára szálltak el, amikor megérkezett az általunk kinézett visszafordítóhoz. A kanyar közepén lefulladt kocsi motorházából dőlt a füst és a kipufogó végén fenyegető lángnyelvek csaptak ki. A finn páros kiszállt a kocsiból és kis rendezői segítséggel félretolták az autót, ami elindulni semmikép sem akart csak füstölt folyamatosan.

Aztán amikor a nézők már lemondtak Hirvonenékről, egyszer csak elindult a motor és a következő autó előtt még el tudott indulni a Ford, de ahogy később megtudtuk sokáig nem jutott a bajnokesélyes páros. 2011 győztese innentől egyértelműen Loeb, aki akár haza is mehetett volna ezen a napon mert a 8. világbajnoki címét senki nem vehete már el. (Persze szerencsénkre maradt.)

A következő körben visszamentünk az előző körben már látott gyorsra, de szerettünk volna valami másik pontot találni ezért nem mentünk be a média parkolóba, inkább vegyültünk a többi nézővel. Az eredmény az lett, hogy kilométereket haladtunk lépésben a parkoló autók közt ... majd fél óra elvesztett idő után egészen más irányból, de visszajutottunk az előző körből már ismert média parkolóba. Több elvesztegetni való időnk nem maradt, így megnéztük a mezőnyt ugyanott, ahol az előző körben. Az élmenők szemmel láthatólag ismét fogyatkoztak. Hiányoltuk például Sordot a piros Minijében :).

A nap utolsó gyorsára megintcsak nehézkes volt a bejutás, ezért úgy döntöttünk, hogy a kocsival való kóválygás helyett besétálunk a pályára, ez még biztosnak tűnt. Végül elértük az élmezőnyt, igaz már esti sötétség volt a fák közt és az eső ismét eleredt, de ettől az út igazából már nem lett sárosabb.

Ezen az estén (is) kipróbáltunk egy igazi angol pub-ot. Az angolok köztudottan szeretnek a kocsmákban barátkozni, ezt most mi is átélhettük. Rendelni sem tudtam igazán, egyből leszóllítottak a "törzsvendégek". Mindenkit érdekelt kik vagyunk és miért jöttünk a városkájukba. Mikor kiderült, hogy az előző napokat északon töltöttük, rögtön megkérdezték, hogy értettük-e az ottani beszédet ? Kicsit szégyenkezve vallottam be, hogy nem igazán. Aztán megvígasztaltak, hogy ne aggódjak, az észak-walesiek nyelvét néha ők sem értik meg ... pedig csak 200 km-rel mentünk lejjebb.

A szombatot végre újra napsütéssel kezdtük és megcéloztuk a Wales Rally egyik legismertebb szakaszát "Sweat Lamb"-et. Sajnos reggel egy kicsit megcsúsztunk az indulással, amit tetézett még egy 6 km-es kocsisor is, így az első körben elbuktuk az első néhány autót. Viszont a hely annyira látványos (több ugratóból és vízesárkokból álló szakasz), hogy úgy döntöttünk, megvárjuk itt mégegyszer a mezőnyt (így legalább láthattuk az angol versenyzőket is).

Ken Block itt is hozta a tegnapi formáját. Az első körben olyat ugrott - akár szándékosan, akár véletlenül - amivel tőlem megintcsak elnyerte a szépségdíjat. Az ugratón szinte teljesen keresztben reppent át - ahogy senki más a mezőnyből. (Sajnos a fényképezőgéppel lemaradtam az akcióról.) A második körben bánatunkra nem ismételte meg, pedig arra már készültem.

Az este még útbaejtettük a szervízparkot, ami nekem egy kicsit rendezetlennek tűnt. Talán egy sporttelep lehetett, ahol szétszórták a csapatokat. Némi bolyongás után rátaláltam Fordékra és egy központi épületre, ahol a FIA pódium is volt. Ha már odataláltam, megvártam a csapatfőnökök és az élen autózó versenyzők nyilatkozatait. A riporter hölgy pár provokatív kérdéssel próbálta a csapatvezetőkből kiszedni a jövő évi terveket, de ők nem sokat árultak el az elképzeléseikről. A "kik fognak a csapatukban 2012-ben versenyezni" kérdésre... persze sem Malcolm Wilson, sem Olivier Quesnel nem mondott semmi konkrétat, de még az esetleges játékos cseréről (Ogier és Hirvonen helycseréjéről) szóló a pletykákat sem kommentálták.

Loeb-öt azzal támadta le a riporterünk, hogy a nézők szerint miután Hirvonen pénteken már elbukta a VB címért folyó küzdelmet, a francia láthatóan visszavett a tempóból. A már 8-szoros világbajnoknak tekinthető Seb szerint valóban vesztettek a lendületükből egy leheletnyit, de ennek okát inkább a kocsi beállításaiban kell keresni, mint a motiváció csökkenésében. Hozzátette, bízik benne a nézők azt is látják, hogy azért nem alszanak a kocsiban :).

Erre az estére is szerveztünk egy kis kiruccanást, de mivel a többség éhes is volt nemcsak szomjas, most egy kis szálloda éttermét rohantunk le még a konyha zárása előtt pár perccel. Érdekes módon nem volt drágább, mint nálunk egy vidéki város étterme.

Vasárnapra inkább tempós részt kerestünk (visszafordítóból már láttunk sokat). Sikerült is egy jó helyet találni, ahol volt tempó és keresztbemenés együtt. Fotózni sajnos nem igazán lehetett, mert az eleje még sötétben jött (a hegyek dombok alján később kel a nap).

Szerencsére besegített egy másik fotós, aki az út mellé kitett egy távvezérlésű villanót. Az elején bosszantott, mert természetesen  a legjobb pont elé rakta, de később rájöttem, nélküle lényegesen nehezebb jó képet csinálni :).

Terveink szerint nem rohanunk sehova, inkább a biztosra utazunk ezért az első kör első pályája után már csak a második kör utolsó szakaszát (power stage) terveztük be ... és onnan a hazaindulást. Jómagam a cél utáni beírót választottam mivel a látványos pontokhoz elég nehezen lehetett hozzáférni.

Út közben kaptuk a hírt Loeb balesetéről. A nap első gyorsát követő etapon összeütközött egy nézővel, aki valószínűleg nem angol volt, mert az út jobb oldalán közlekedett ... talán finn :). Szerencsére a járműveken kívül senki nem sérült meg, de a törött autóval Seb már nem tudta befejezni a versenyt. (Többek szerint valószínűleg elfelejtettek szólni a "támadónak", hogy már eldőlt a verseny.)

Az utolsó gyorson azért még végigéltük a power stage izgalmait. Vajon ki vált le kit ? Bár olyan sok izgalom nem született, mert Ken Block - aki kezdte ezt a szakaszt a szokásos látványos akcióival - után gyorsan jött Sordo.

Méghozzá olyan gyorsan, hogy rögtön helyet is cseréltek a rögtönzött parkolóban. Aztán már csak egy csere történt, amikor Ogier tolta ki onnan Sordot. A franciát végül senki nem tudta kitúrni, így ő kapta az extra pontokat ... viszont az év végi álláson ez nem változtatott semmit. A Citroen második számú pilótája a pontverseny 3. helyén zárta a 2011-es bajnokságot.

Latvala végül megnyerte ezévi egyetlen versenyét (itt végre hagyta a csapata nyerni), aminek felettéb örült természetesen.

A verseny végeredménye:

1. Jari-Matti Latvala Ford 3h27m03.5s
2. Mads Ostberg Stobart Ford + 3m42.9s
3. Henning Solberg Stobart Ford + 7m05.1s
4. Kris Meeke Mini + 7m12.3s
5. Matthew Wilson Stobart Ford + 8m57.3s
6. Ott Tanak M-Sport Ford + 9m27.1s
7. Evgeny Novikov Abu Dhabi Ford + 9m47.7s
8. Dennis Kuipers FERM Ford + 10m12.7s
9. Ken Block Monster Ford + 16m01.2s
10. Armindo Araujo Italia Mini + 17m01.6s

Érdi Tibi egyetlen magyarként indult a versenyen, ahol ugyan nem minden lépés jött ki a terv szerint, de végül célba ért Tiborunk, ami egy ilyen versenyen nagy dolog és sok híres versenyzőnek nem adatott meg. Gratulálunk !

Hazafele okozott még némi izgalmat egy dugó az autópályán, de szerencsére ettől függetlenül elértük az esti gépet a többi magyar kalandorral együtt. (Egy kicsit meglepett a budapesti minusz pár fok, miután Walesben átlag 15-16 C volt.)

Ezzel az úttal lezárult a 2011-es szezon a Rallyetoursnál is. Várunk mindekit sok szeretettel a jövő évi túráinkon, amelyekre az ajánlatok rövidesen elkészülnek.

Tarsoly Csaba
Rallyetours.Eu