rallyetours

A rally világbajnoksággal párhuzamosan a Rallyetours számára is elkezdődött a 2012-es év. Kicsit ugyan az eredeti tervektől eltérően indult a szezon - hiszen Csabi elfoglaltsága miatt a januári versenyre én ugrottam be helyettesíteni őt a külföldi kiruccanásra.

A tervezgetések, napi szintű levelezések körülbelül az indulás előtt két héttel kezdődtek el komolyabban (egyeztetések, útvonalak, gyorsok). A csapat legelső találkozása január 16-án történt meg a Keleti pályaudvar melletti parkolóban. Egy gyors bemutatkozás és a csomagok begyömöszölése után hatan a kisbuszba pattantunk, és a GPS irányításával utunkat megkezdtük Fehérvár felé (ahol további két lelkes rallys csatlakozott hozzánk). Egy váratlan telefon azonban egy kis kitérőt iktatott a programba, hiszen „főnököm”, Szántó Frigyes itthon felejtette laptop töltőjét – közölte az infot Valence-ből.  Mivel a rallysport.hu vb-s blogja forgott kockán, ezért szinte kötelező volt a töltőt magunkkal vinnünk.

A fehérvári pihenőnél Laci és Gergő ült be közénk, akiknek a csomagjaik már első ránézésre elárulták, hogy igen komolyan szeretnék megörökíteni az akkor még leendő emlékeket. Fotós, videós cuccok, állványok és töltők gyarapították a már eddig is tömött csomagtartót.

A hétfő délutáni 16 órás indulásnak kedden reggel 7 órakor lett vége, amikor a shakedown helyszínére érkeztünk. A sok utazás után végre egy kis hajnali sétával kezdtük a napot. Nem kellett sokat gyalogolnunk ahhoz, hogy meghalljuk a WRC-k, S2000-esek hangjait. Az arckifejezések elárulták, hogy a nézőkkel együtt a versenyzők is már várták annak a pár kilométernek a kezdetét, ahol próbára tehetik (még nagyobb tét nélkül) a képességeiket. 

Az első, keddi nap nem telt annyira zsúfoltan – shakedown után megkaptuk - Frinek köszönhetően - a médiás belépőket, majd a szállás felé vettük az irányt (a központtól mintegy 30 km távolságra található Premiere Classe nyújtott számunkra pihenési lehetőséget az első három éjszakára). Becsekkolás, kipakolás majd vásárlás következett, hogy másnap se haljunk éhen. Estére visszatértünk Valence-be, ahol egy hangulatos rajtceremóniát tekinthettünk meg. A legnagyobb rajongótábora természetesen a hazai színeket képviselő Sebastien Loeb-nek volt – hatalmas tapsvihar fogadta a rajtdobogón áthaladó Citroenes pilótát.

A Premiere-be visszavezető úton már a következő napot beszéltük át, mikor kezdjünk, hova menjünk versenyt nézni. A szerdai versenynapon három gyorsból kettőt sikerült beterveznünk. Bár szervízparkba is szerettünk volna eljutni, a forgalmi dugók azonban megakadályoztak minket ebben, így azt már csütörtökre tettük át. Azon a napon hat gyors várt a versenyben maradt párosokra, melyből mi három helyszínt választottunk ki. Az előző nap már tanultunk a helyi közlekedésről, így az utolsó résznél csak a mezőny közepét vártuk meg, hogy a szervízparkot ne késsünk le.

Pénteken csupán egy szakasz fért bele a napba, hiszen egy 400 km-es költözést is be kellett iktatnunk egy Cap d’Ail-ban található szállás felkeresésére, ahol két éjszakát töltöttünk el. Először egy körülbelül 1000 m-es tengerszint feletti pályarészt néztünk ki – azonban már az út felén szó szerint keresztbe húzták a terveinket, hiszen a jég és hó miatt egy hatalmas fát fektettek a szervezők az útra, hogy oda aztán senki se juthasson be. Mi visszafordultunk és újraterveztünk, voltak azonban olyan elszánt rally fanok, akik gyalog nekivágtak a még hátralévő 10 km-nek.

Az előző hotelben 3-3-2-es felosztásban volt a nyolcas banda, az új székhelyünkön pedig 4-4-re kellett beosztanunk egymást. Nagyon jól összekovácsolódtunk a pár nap alatt, így nem voltak gondok azzal, hogy ki hova megy, hiszen bárki elviselte volna a másikat :). Mindezek mellett a pénteki napra maradt még egy kis különlegesség is – kiskőrösi tagunk, Kelemen Gabi éppen január 20-án ünnepelte a születésnapját, így a torta és a pezsgőzés sem maradt el az este folyamán.

Az utolsó előtti, szombati napon először a Turini hágó volt tervbe véve, azonban az internetnek köszönhetően a fiúk tájékozódtak arról, hogy közel ötven ezren már a pályán vannak. Egy gyors matek, aztán rögtön a másik gyorson találtuk magunkat. Itt főként az éjszakai, negyed 9-kor kezdődő szakasznak volt meg az igazi „montés” hangulata. Tábortüzek égtek, tűzijátékok színesítették az eget és emberek ezrei özönlöttek a szakadékokkal és sziklákkal övezett részen. Az autókra felszerelt lámpasorok, izzó féktárcsák és a nagy tempó mindenki számára pozitívum volt.

A szombat tehát zökkenőmentesen telt, ellentétben a vasárnappal, ahol egy apró probléma merült fel. A déli, francia életvitel kicsit másabb jellegű, mint a miénk, és mint kiderült, reggel 9 előtt senki nem olyan elvetemült, hogy dolgozzon (még a recepciósok sem). Mivel 10-ig ki kellett jelentkeznünk, ezért az utolsó, powerstage részt hanyagoltuk. Helyette a társaság egyöntetűen a Monte Carlo Casino mellett található szervízpark és városnézés mellett döntött. Aznap még egy célceremóniát is beterveztünk, így az élmények begyűjtése mellett pár színes autót is láttunk a monacoi herceg udvarában.

A 80. Monte Carlo Rallyt egyébként a franciák nagy örömére Sebastien Loeb és Daniel Elena zárta az élen. Csapatunk nagy része sem szomorkodott, hiszen a kedvencük, Petter Solberg nemcsak hogy célba ért, de a dobogó harmadik helyét szerezte meg Dani Sordo mögött.

Hazafelé, a buszban már az élmények feldolgozása zajlott, alvással keveredve. Fáradtak voltunk, de azért még mindenki maradt volna 1-2 hétre – ha nem tovább… :). Utunk végül hétfőn délelőtt ért véget.

Csabi! Ezúton köszönjük Neked, hogy lehetőséget kaptunk erre az utazásra, melyre mind a nyolcan évekig, évtizedekig emlékezni fogunk!

Résztvevők:       Vermes Tímea

                               Balogh Károly

                               Csicsely Attila

                               Kelemen Gábor

                               Tűzkő Márk

                               Tóth Tamás

                               Udvardi László 

                               Drága Laura (aki a beszámolót és az itt található fotókat készítette)

BESZÁMOLÓ


Megvolt az idei első aszfalt verseny, ami érdekes eredményt hozott, de ennyire azért nem rohannék előre. Kezdjük ott, hogy szerda délután némi késedelemmel (egy utasunk nem jelent meg, de nem is jelezte hogy nem jön és el sem lehetett egy darabig érni ... így várakoztunk egy kicsit) a csapat harmadik autójaként elindult a bevetési jármű (bordó Boxer) Németországba. Sietni nem kellett, mert az 1100 km-t végig autópályán küzdöttük le, így többszöri pihenővel is reggel fél 7-kor Trierben voltunk, ahol a szervízparkban üdvözölhettük a másik két kisbusz utasait és ezután együtt kivonultunk a shakedown közeli helyszínére.

A shakedown elég vontatottan haladt (hol rosszul lévő nézőt kellett ápolni, hol elakadt autót menteni), de azért ettől azért még élvezhető maradt.



Az esti programok előtt még körbenéztünk a szervízparkban, ahol ezen a napon még szervezett autogramm osztáson is részt lehetett venni, így mindenki begyűjthette kedvence aláírását, vagy akár egy-egy közös fotót is össze tudott hozni az, aki erre vágyott.

Az ünnepélyes megnyitót a szokásos helyszínen, a Porta Nigra előtti kis téren tartották, ami már a megnyitó előtt egy órával tele volt az előzetes programok (historic autók, "előzenekar", ...) miatt, így elég nehezen találtunk magunknak jó helyet. Aki a "kapu" másik oldalán ragadt az sem járt azért rosszul, mivel ott testközelből láthatták a megnyitóra érkező versenyzőket.

Az első napon 6 gyorsot kellett teljesíteni a mezőnynek, amiből 4-et nekünk is sikerült megnézni. Friciéket mindenhol megvártuk és volt ahol Érdi Tibit is meg tudtuk nézni, bár őt a 4. pálya után sajnos már nem láthattuk többet. (A hivatalos kiírás szerint a kocsi meghibásodása miatt fejezték be a versenyt.)

A nap legnagyobb vesztese Latvala, aki ugyan nem esett ki, de az első gyors menyerése után a utolérte a balszerencse és hol defekttel, hol pedig motorhibával küzdött egész nap, aminek következtében 6 perc hátrányt szedett össze a 6 gyorson.

Hirvonennek is jutott a technikai problémákból, ezért a 3. helye ellenére több mint 1 perc távolságba került az élen állóktól, így Loebbel csak csapattársa Ogier tudott lépést tartani.

A nap végére még egy kis falusi olasz éttermet is beiktattunk, remek pizzával, persze Bitburger sörrel és olasz hölgy tulajjal.


A második napi 8 gyorsból is összehoztuk a négyet, sőt még a nap végi szervízparkra is időben érkeztünk, így még a csapatvezetői és a versenyzői nyilatkozatokat is élőben hallgathattuk meg. Ezen a napon a defektek okoztak leginkább fejfájást az élmezőnynek. Latvala, Petter, Ostberg, de még Loeb is begyűjtött egyet-egyet, ami miatt aztán a vezetést Ogier vette át. Ő megúszta a szombatot defekt nélkül.

A Citroen csapat a nap végi 1 perces időkülönbség miatt utasításba adta, hogy Loeb nem küzdhet az első helyért (ha nem is így közölték), mert a csapatnak az első két hely kell és mindegy, hogy ki hozza és kettőjük küzdelme veszélyeztetné ezt. Loeb profi pilóta módjára belenyugvással fogadta a döntést, bár a nap végi interjúknál a riporter azért kiprovokált belőle egy bosszús mondatot.



A vasárnapra kitalált tervünket a reggelinél gyorsan felülbíráltuk és a 2. gyors helyett az első rajtjába mentünk. Ennek a döntésnek a későn ébredő - az éjszakát a falusi fesztiválban töltő - utitársak nem igazán örültek. Aztán ők is felvidultak, amikor a rajt előtti szakaszon az élmezőny várakozó autóit elcsíptük.



A délelőtt nagy kérdése: lesz eső, vagy sem ? Az eléggé fenyegető felhőzet ellenére mindenki száraz útra gumizott, ami persze hozhat meglepetéseket ... leginkább azért, mert 10-20 percre el is eredt az eső. Így esőkabátban néztük végig a második körben is a mezőnyt ugyanezen pályának egy másik pontján.




Ennek ellenére többeknek nem az eső okozta a legnagyobb problémát. Ostberg eltalált egy szalmabálát, ami eléggé megviselte a Fordot, ezért kénytelen volt feladni a versenyt. Latvala folytatta a defekt gyűjtögetést, a vasárnapot sem úszta meg gumigondok nélkül ... nem minthogyha valamit is számított volna már ez neki. A Mini észak ír versenyzője Meek ismét a vége előtt állt ki (ahogy Finnországban) és ismét technikai okok miatt. A Sordo vezette Mini viszont célba ért és talán a verseny legnagyobb szenzációját az ő 3. helye jelentette, ami a Mininek óriási siker és a WRC sorozatnak szintén pozitív jel, mert talán hozhat egy kis élénkülést, ha végre ők is bele tudnak szólni az élmezőny harcába.

A nap és a verseny utolsó gyorsát Trier utcáin azonban már teljes napsütésben láthattuk a hozzá tartozó meleggel együtt. Tavaly ezt a gyorsot Kimi nyerte, de idén - az autónk egyetlen hölgyutasának bánatára - nem tudott ismételni. A városi pálya ellenére a defektek még itt sem kímélték a versenyzőket.



Solberg és Hirvonen egy darabig azonos idővel állt a power stage vezető helyén, amíg a franciák le nem tolták őket. Közűlük is Loeb ment olyat, amihez hasonlót sem tudtak a többiek felmutatni. Ez volt gondolom a válasza a csapat döntésére.

Fricink sikeresen befejezte a versenyt. Ugyan az SWRC-t Tanak nyerte, de Turánék 3. helye is mindenképpen dícséretes (annál is inkább mivel hazai pályájukon verték meg az éves pontversenyben előttük álló Gassnert). Tehát magyar oldalról siker volt a német futam, nézői oldalról pedig leginkább izgalmasnak nevezhetem ezt a versenyt.

A végeredmény:

1 OGIER/INGRASSIA (CITROËN)      3:32:15.9

2 LOEB/ELENA      (CITROËN)      3:32:55.7

3 SORDO/DEL BARRIO (MINI)        3:34:11.5

4 HIRVONEN/LEHTINEN (FORD)       3:34:59.6

5 SOLBERG/PATTERSON (CITROËN)    3:36:03.9

6 RÄIKKÖNEN/LINDSTRÖM (CITROËN)  3:39:40.5

...

12 TÄNAK/SIKK (FORD)             3:46:04.8

16 AL/ATTIYAH BERNACCHINI (FORD) 3:51:43.4

19 TURÁN/ZSIROS (FORD)           3:54:08.1





Gratulálunk !

Tarsoly Csaba
Rallyetours.Eu

BESZÁMOLÓ

Nos, elzarándokoltunk idén is a rali Mekkájába. Ez a zarándoklat szó nagyon passzol ide, hiszen aki a kisbuszt választotta - velem együtt - az több mint egy napot utazott oda és ugyanennyit vissza. Ez eléggé fárasztó tud lenni, ezért minden évben megfogadom hogy "soha többet", aztán egy év alatt mindig megfeledkezem erről. Akit lehetett rábeszéltem a repülőre, de azért maradt 9 mindenre elszánt ralimatyi, akik végig küzdöttük a 2200 km-t ... szerencsére eseménytelenül. (Megúsztuk a balti rendőröket is.) A szupermaratoni táv levezetéséhez nekem sajnos nem jön be a két nőre való gondolás - mint Szántó Fricinek - ezért inkább vittem magammal egy igazit :).

Csütörtök hajnalban érkeztünk szálláshelyünkre, aztán némi alvás után indultunk shakedown nézőbe. A rövidke pálya tökéletes ízelítő volt a versenyből, mivel volt rajta ugrató, tempós kanyar és minden olyan, amit ismerhetünk a finn raliról.

A szervezők idén is a 3 napos rendezvény mellett döntöttek, ezért a csütörtök este már élesben zajlott a vetélkedés. A három esti gyorsból kettőt sikerült elcsípnünk. A mezőny elejét - egészen Friciékig - mindenhol megvártuk. Érdemes volt, mert Frigyesünk igazán szépen terelgette a Fordot a finn utakon.

Az első gyorson sajnálatos módon a verseny egyik esélyese Hirvonen megtörte a kocsi jobb hátulját, miután egy kanyarban a motor váratlanul leállt és ő hajtás nélkül sodródva eltalált egy fát, aminek következtében a jobb hátsó hajtást és a féket ki kellett iktatniuk. Innentől a kerék is elég érdekesen viselkedett, ahogy próbált a karosszériával együtt haladni.



A nap végi gyorsra (Laajavuori) rengeteg rajongó gyűlt össze a Jyvaskyla melletti domboldalon. A rövidke pálya eleje egy épített vízesárok/ugrató kombináció, itt voltak legtöbben ... ahogy mi is. A felső képen Kimi Raikkönen fröcsköli a vizet, alul pedig az észt Tanak röppen (Friciék egyik riválisa S2000-ben).

A csütörtöki 3 gyors után Loeb állt az élen, Ogier, Latvala és Ketoma próbáltak vele lépést tartani.

A nap végén jól esett még egy kis éjszakai fürdőzés a szállásunk melletti tóban. Gondolnád, hogy a kép pontosan éjfélkor készült ? Ez volt az éjszaka legsötétebb időszaka. Hajnali kettőtől már virradt. :)

A pénteki gyorsok idén Jyvaskylától kicsit távolabbra kerültek, Lahti környékére. A szervezők gondolom szerettek volna ilyen módon bevonni egy másik várost is ... ami rendezői oldalról nem rossz ötlet, de nézői szemszögből nem voltam oda az örömtől a 160 km távolságtól. A pályák is számomra újak voltak, csak találomra válogattunk a nézői pontokat. Szerencsére 4 gyorsot sikerült összehozni ezen a napon.



Petter Solberg az előző napot az 5. helyen fejezte be, így már reggel rögtön támadásba lendült, viszont legnagyobb igyekezete ellenére sem sikerült egy szakasz 4. helynél jobbat elérnie. Ketoma (aki egyébként nyerte az első gyorsot) kiesésével viszont egy hellyel előbbre léphetett a nap végére.



Turánék remek autózással a kategória 4. helyénél is álltak a nap során WRC-ket megelőzve (pl. Al Qassimit) és emellett a látványra sem lehetett panaszunk.



Lahtiban egy szinkronpálya várt bennünket, izgalmas párharcokkal. Itt beálltunk egy kb 10x20 méteres leszalagozott területre, ahol a többi hellyel ellentétben alig álltak nézők és fotózáshoz pont alkalmasnak tűnt. Mint később kiderült ez volt az antialkoholista terület ... mivel a rendezők mindenkit kikergettek innen, aki piával a kezében próbált ide bejönni. (Valószínűleg a rajtunk kívül itt tartózkodó 15 ember is külföldi volt, vagy sofőr, vagy méginkább külföldi sofőr ... ahogy jómagam is.)

A pálya leglátványosabb része a térfélcseréhez kialakított felüljáró volt, ahol szebbnél szebb ugrásokat láthattunk. Frigyesünk a kategóriájából kapott ellenfelet, Gassnerrel mérkőzött. Jó kezdés után a második kör végére a német valahogy a mieink elé került. Ez nem lett volna még akkora baj, de sajnos az összetettben is megelőzte Friciéket.

Péntek este Loeb, Ogier és Latvala ült a WRC pódiumon. Ugyan Loeb bepróbálkozott egy trükkel, hogy elkerülje a szombati pályatisztogatást, de végül nem jött össze. Az utolsó gyors rajtját szándékosan kikéste, amivel 10 másodperc büntetést kapott, de Ogier is résen volt és ő pedig belassított a pályán, ebből adódóan mégiscsak Loeb rajtolt az utolsó napon az élről. Az egész móka nyertese Latvala volt, aki így felzárkótott 2.6 másodpercre az első helyhez, a finnek nagy örömére.

A szombati napon 11 pálya várt a versenyzőkre Jyvaskíla környékén. Az előző évekhez képest talán kisebb tömegek mozogtak idén, de ettől persze még minden látványos ponton tele volt a pálya széle. Szerencsére a beígért eső is elmaradt (bár Loeb bízott benne), így zavartalanul nézhettük a versenyt. Ezen a napon is sikerült megcsípni 5 gyorsot, így panaszra nincs okunk.

Itt kell elmesélnem életem legszebb közúti ellenőrzését. Épp az első gyorsra igyekeztünk - kicsit késésben is voltunk, ezért a murvás úton elég lendületesen haladtunk a Boxerrel - amikor egy bukkanó után egyszercsak kitoppant elénk egy rendőr. Kicsit meg is rémültem, mert először is nem voltam biztos benne, hogy meg fogunk tudni állni előtte (rendesen féktávon ugrott elénk) ... másodszor pedig nem voltam bekötve és már láttam magam előtt az itthonról megszokott negyedórás adminisztrációt, amivel lazán lekéssük a gyorsunkat. Nem ez történt. A kocsi hála Égnek megállt (20 centivel) a rendőr lába előtt, aki köszönést követően megfújatott egy szondát ... aztán mire a második fújáshoz vettem volna a levegőt el is köszönt. Az egész művelet kb. annyi időt vett igénybe, mint amennyi alatt mindezt elolvastátok. Nem volt papírok böngészése, nem voltak keresztkérdések, gyanusítgatás, ... lehet hogy ott nem a pénzgyűjtésről szól a közúti ellenőrzés ?

A lényeg, időben odaértünk az első pályára, ahol egy elágazásban néztük végig a mezőnyt, ahogy ezerrel megérkezve fordultak el a jobbosban előttünk.



Szépen szerepelt Sordo is a Minivel. A 18. gyorsig a 7. helyen állt, aztán a kocsi elkezdett túlmelegedni, ami miatt a spanyol pilótának vissza kellett vennie a lendületből. A hibát később sem sikerült megoldani, ezért a vége előtt röviddel a Minik befejezték a versenyt.

Ez a versenynap további kemény meccseket hozott. Nem csak az élmezőnyben volt kiélezett küzdelem, de az összes pontszerző helyért szoros csata folyt. Látványban nem volt hiány. A nap első gyorsaságiján hárman is elestek ugyanazon a ponton (lásd belinkelt kisfilm a rallysport.hu oldalon), így a rendezők a harmadik bukás után ki is vették ezt a gyorsot.

Egy remek helyszín a 17.gyorson. Novikov ugratójáig ugyan nem sikerült elérnünk, de egy tempós lejtő-bal-dob-jobb kombinációban néztük végig a mezőny első felét, ez is nagy élmény volt.

Hirvonen a 11-ből 8 szakaszt megnyert ezen a napon, de ezzel az őrült tempóval is csak a 4. helyre sikerült felzárkóznia a hazai szurkolók legnagyobb bánatára.

A takarító szerepben autózó Loeb viszont nem engedte ki kezéből az első helyet. Takarítás ide, vagy oda ... a franciát nem lehetett megverni.

Latvala így csak a második helyre tudta behozni a Fordot. Persze ez is szép eredmény tőle. Őszintén szólva nem bíztam benne, hogy sikerül előbbre jutnia. Ha ekkora tét nehezedik rá Jarri-Matti általában hibázik. Most szerencsére nem így történt, megvédte a Ford és a finnek becsületét.

Hirvonen kamikáze tempót autózva megnyerte a "Power stage"-et is. Legalább ennek örülhetett ... és küldött egy mosolyt a rallyetours blog olvasóinak :).

Az esti ünnep viszont már Loebről és a Citroen csapatról szólt. Egy tornásztól ez a legkevesebb, hogy a kocsi tetején fogadja a közönség tapsát. (Persze Elenának sem kellett létra.)




A végeredmény:


1. Sebastien Loeb, Citroen DS3 WRC 2:39:27.0
2. Jari-Matti Latvala, Ford Fiesta RS WRC +8.1
3. Sebastien Ogier, Citroen DS3 WRC +12.8
4. Mikko Hirvonen, Ford Fiesta RS WRC +1:09.1
5. Petter Solberg, Citroen DS3 WRC +1:16.2
6. Mads Östberg, Ford Fiesta RS WRC +1:27.8
7. Henning Solberg, Ford Fiesta RS WRC +3:25.5
8. Matthew Wilson, Ford Fiesta RS WRC +3:53.2
9. Kimi Raikkönen, Citroen DS3 WRC +3:59.8
10. Juho Hanninen, Skoda Fabia S2000 +5:13.6

... jöhet a pezsgő !

Összességében egy remek versenyt láthattunk, szép magyar eredménnyel: Turánék célba értek és pontot szereztek S2000-ben.

Vasárnap végre nem kellett korán kelnünk, mivel csak délutáni kompra maradt helyünk. Dél körül aztán elindultunk a 30 órásra tervezett útra. Az hogy végül kissé hosszabb lett, az köszönhető egy kis eltévedésnek Litvániában és egy kis technikai problémának, mivel Lublintól az amúgy manuális váltóval rendelkező kisbuszban kuplung nélkül kellett sebességet váltani (mint egy A-s versenyautóban). Persze ez nem okozhatott problémát ... maximum a piros lámpáknál.

Szóval kaland és élmény volt de nem csak a kisbuszosoknak, a Rallyetours összes (36) utasa élményekkel gazdagon térhetett haza.



Tarsoly Csaba
Rallyetours.Eu

Izgalommal vártuk az idei első WRC versenyt, a Svéd Ralit. Az izgalomra több dolog is okot adott:

Személy szerint nekem a legnagyobb kihívást ebben a túrában a rekord létszám - a 37 fő - utazásának problémamentes lebonyolítása jelentette. Szerencsére a "törzsgárdából" többen segítségemre voltak. Itt köszönném meg Csontos Gábor, Krizsanyik Zoli, Szasza és Ursu segítségét, amivel az út sikeréhez hozzájárultak és az adódó logisztikai, műszaki problémák megoldásában közreműködtek. Szántó Fricinek pedig a sajtótámogatásért jár köszönet, amivel a "mozgalmunkat" népszerűsíti a rallysport.hu oldalon.

Svédországba mindenki repülővel jutott ki, csak volt aki már kedden, volt aki szerdán és volt még pénteki érkező is. Az "egyszerűség kedvéért" négy svédországi reptéren (Nyköpping, Stockholm, Göteborg, Malmő) landolt a társaság. Végül azért mindenki sikeresen és terv szerint megérkezett a három bérelt ház egyikébe. Innentől a beszámolómmal a "ház 3"-ra korlátozódok, mivel jómagam 10 utastársammal a tavalyról már számunkra ismert ransateri házba költöztünk be. (Volt még egy 20 fős és egy 6 fős házunk Rammen közelében.)



A szerdai nap alapvetően az érkezéshez kapcsolódó teendőkkel telt el (valahova ágyneműt kellett szerezni, valahol a fűtést feléleszteni ... valahol pedig mindkettőt), majd az este során bementünk a Ford csapat sajtótájékoztatójára, ahol leleplezték az új versenyautót (és az új "civil" Focust is). Itt találkoztunk a csapat tagjaival, fotózkodhattunk, beszélgethettünk versenyzőkkel kedvünk szerint.



A beltéri programok ezzel véget is értek, mivel csütörtökön reggel 8-kor már szakadó hóban és -5°C-ban vártuk a versenyautókat a radai shakedown pályán. Itt az első kérdésre már meg is kaptuk a választ: Igen, az 1.6-os WRC-k is tudnak látványosan menni a hóban ... csak a hangjuk más.



Ugyan ezen a napon nem volt még nagy hideg, de azért beiktattunk egy kis szaunázást is az esti karlstadi szuper speciálig, amit szintén kellemes hóesés mellett néztük végig. Ez a pálya biztosan nem lett a fotósok kedvence (az autók a nézőktől elég távol mentek és sok-sok villódzó fény zavarta a fotózást), viszont nézni szerintem nem volt rossz. Helyenként izgalmas párbajok alakultak ki. Például Hirvonen és Loeb meccse is 0.1 másodperc különbséggel végződött. Annak ellenére, hogy a két "nagyágyú" látványos küzdelmet vívott, ez a nap végül helyi győzelemmel zárult, P-G Andersson "vitte el a pálmát".



Péntektől minden nap a "keménymag" 6-kor rajtolt, hogy már a napi első gyorsra kiérjünk. Pénteken rögtön egy népszerű helyen, a "Colin Crest"-nél kezdtünk, bízva abban, hogy reggel még nem lesz olyan nagy tömeg, így talán látni is fogjuk az ugratót. A pálya bekötőjén quados szerelvényekkel szállították fel a gyalogolni nem óhajtó társaságot. (Már ez is egy komoly élmény volt, ahogy 8-10 emberrel 40-50 körül tekertek keresztben-hosszában a kis négykerekűek.) A várakozásomnak megfelelően Ken Block ugrotta a legszebbett (ha már eredményt nem tud felmutatni, legalább a nézőknél növelje a népszerűségét) ... és Brynildsen pedig a legveszélyesebbet (kissé mellé ugrott a pályának és vagy 30 méteren keresztül kapta vastagon a havat a szélvédőre, de le nem szállt a gázról egy pillanatra sem, így egyszer csak aztán szerencsésen visszatért a pályára és lendületvesztés nélkül száguldhatott tovább).



Ezt követően átruccantunk Norvégiába. Igaz 90 km-t kellett menni, de megérte. Ott már sütött a nap és az autók látványosan fordulták a faluba bekötő út kanyarjait a nagy hófalak közepette. Esemény is akadt bőven. Kinek kereket kellett cserélnie, kinek az autóját kellett kiszabadítani a hófalból. A mentosos ukránnak próbáltam én is segíteni, de kívülről közelítve derékig süllyedtem el a hóban, így nem jutottam el a hókupacra felfutó autóig. (Azért végül jött össze elég néző, aki szép lassan kiszabadította a hó fogságából.)



A második körben a középső pályának a végéhez mentünk, ami igazából egy moto/autocross aréna, rengeteg látványos ponttal. Mindenki szépen rajzolgatta a pálya íveit, kanyarban megtámasztva a kocsi hátulját a hófalon és több méternyi magasva szórva a havat. Remek látványt nyújtottak a lemenő nap fényében.



Estére beiktattunk egy szervízparkot és részt vettünk a nap végi sajtótájékoztatón is, ahol Ostberget faggatta a speaker arról, gondolt-e arra reggel, hogy a mai szakaszok után itt fog ülni a WRC pódium közepén és vezető pozícióban várhatja a folytatást ? Másodikként Hirvonen, harmadikként pedig Petter zárta ezt a napot - akik azért így is elég vidáman nyilatkoztak. Nem úgy, mint Loeb, akinek nem sok szerencséje volt péntekkel (bár csak 11-e volt). A mezőny elején autózva ő takarította a havas pályát, ráadásul kapott egy defektet is, így a 8. helynél nem tudta feljebb verekedni magát.



Szombaton reggel már belekóstolhattunk az igazi svéd télbe, -26°C-ig süllyedt reggelre a hőmérséklet. Ebben a kellemes hűvösben indultunk az első pályára, ahova végül a nagy tömeg miatt nem jutottunk be, így módosítottuk a tervünket és átmentünk a második gyorsra, Hagfors mellé. A napsütés és az érkező versenyautók feledtették a hideget, remek látványban volt részünk a cél előtti szakaszon, ahol a helyi sípályán ereszkedtek le a kocsik egy ugratón szépeket repkedve (itt is Ken Block kapta a szépségdíjat tőlem).



A második körben végre bejutottunk az első pályára (ahova reggel nem). Itt egy tempós balosban láthattuk elszáguldani a mezőnyt, ahol néha magam is beleborzongtam a keresztben 100-zal forduló kocsik látványába.



Ez a pálya sajnos nem hozott szerencsét Henning Solbergnek, aki az előző körben itt esett ki egy rossz ugrást követően. Csúsztak közel 100 métert a kocsi oldalán, mire megakadtak. A kocsi elég viseltes lett, bár Henning fogadkozott, hogy jönni fog másnap tovább ... aztán ebből sajnos mégsem lett semmi.



A nap utolsó (számunkra a 4.) gyorsát már naplementét követően az erdei szürkületben néztük végig. Ez egy balos visszafordító volt, ahol nagy tempót ugyan nem lehetett autózni, de néhány látványos forduló bemutatására annál inkább megfelelt.



A szombati -26°C után úgy gondoltuk, már nem lehet ennél hidegebb, de a vasárnap hajnal rácáfolt erre a gondolatra, amikor -29°C-ig tekeredett le a kocsiban a kijelzett hőmérséklet. (Izgultunk a 30 miatt, de végül megállt 29-en.)



A reggeli hűvösben viszont vicces látvány volt ahogy a nézőket a marhaszállító kamionokkal és traktorokkal hordták fel az első szakaszra. (Biztosan nem volt melegük a platón.) A pálya szélén viszont már remek hangulatban néztük végig a tempós balosban kb. 120-as tempóval keresztben elforduló autókat.



A következő gyorsra sajnos jómagam nem jutottam be, mert a bekötő úton kissé bedugultunk, azonban az utasok szerencsésen elcsípték a mezőnyt 200-300 méter gyaloglással. Latvala itt is (ahogy szinte minden pályán) "kikönnyített" autóval közlekedett.



A második körben maradtunk ugyanezen a pályán, csak egy másik pontját szúrtuk ki, amiről viszont a rákövetkező (utolsó) gyors vége könnyedén elérhető volt. Itt egy derékszögű leágazásban láthattunk remek produkciókat. (Kár, hogy a nap már lemenőben volt és az erdő fái beárnyékolták az utat, mire a kocsik megérkeztek ... bár a fotósokon kívül ez mást nem zavart.) Az élmezőny után gyorsan indultunk tovább.



Így aztán ott lehettünk a verseny utolsó (TV-s) szakaszának végén, ahol igazából Ogier ünnepelhetett (ő nyerte ezt a szakaszt és a vele járó pontokat). Örültem én is nagyon a győzelmüknek, mivel a győzteseknek járó pezsgőt végül Ingrassiától én kaptam meg. :)



Az utolsó gyors azonban még hozott némi drámát. Míg a Fordosok lehengerlő győzelmüket ünnepelték, addig a másik oldalon több villám is becsapott. Először Petter jogosítványát vette el a rendőr egy etapon elkövetett gyorshajtást követően. Ebből kifolyólag az utolsó (TV-s) gyorson már a navigátora - Patterson - vezetett. (Később erről az akcióról Petter úgy nyilatkozott, hogy ez az 5 km volt élete leghosszabb gyorsaságija.)



Loebnél pedig a technika makacsolta meg magát és az utolsó gyors végi interjúk után a kocsi nem akart újra indulni. Próbálták betolni, de sajnos az emelkedőn az erőfeszítéseik ellenére (a végén már kerék kulccsal forgatták a kerekeket) sem akart felmenni a kocsi ... segíteni pedig nem lehetett nekik. Végül Petterék - akiknek az előzőekből adódóan már úszni látszott a versenyük - oldották meg a helyzetet és kocsijukkal betolták Loebéket.



Rövid szervíz után a mezőny letekert Karlstadba, ahol ünnepélyes keretek közt átgördültek a pódiumon és kiosztották a győztesek trófeáit. A záróünnepség utáni sajtótájékoztatón Hirvonen boldogan nyilatkozott és bíztatónak nevezte az évkezdetet (azt is elmondta, hogy ezt az éjszakát biztosan reggelig tartó ünnepléssel tölti a csapat). Ostberg élete legjobb eredményét elérve a 2. helyen zárta a Svéd Ralit, ehhez képest szerényen nyilatkozott a jövőjét feszegető kérdésekre. Latvala fejezte be harmadikként a futamot. A sajtó képviselőinek ő arról beszélt, hogy rengeteg gondja volt a verseny során, többször is beragadt a hóba és úgy tünt fel kell adnia a küzdelmet, ezért már a célbaérést is egyfajta csodának éli meg, a dobogós helyezésről nem is beszélve.



Ha pár mondatban összegeznem kellene ezt a túrát, akkor azt tudom leírni, hogy egy remek, látványos versenynek lehettünk tanui Svédországban. A gyorsok felét láttuk (ami elég jó eredmény) és rengeteg élménnyel térhettünk haza. Ebben persze benne van a svéd tél minden szépsége, a napsütésben szikrázó havas táj, valamint a hófedte skandináv házak mesebeli képe, a szauna melege és a hóban fürdőzés öröme is. A közel 40 ralifan, aki velünk tartott erre a gyönyörű vidékre, biztosan nem csalódott és bőven lesz mesélnivalója otthon.

Tarsoly Csaba
Rallyetours.Eu