BESZÁMOLÓ
Még alig kezdődött el 2012, de már a WRC második fordulójára utazott a "kis" csapat Svédországba. Az utazás előzményeként a Malév csődje okozott némi izgalmat, mivel néhányan a nemzeti társaságunk stockholmi járatára foglaltak jegyet, így az indulásunk előtt pár nappal bejelentett leállás következtében mind a repjegyeket, mind pedig az autófoglalást gyorsan módosítanunk kellet. Mikor már minden egyenesbe állt és azt hittem, ezzel a kiutazással járó problémák le is zárultak, akkor ráadásként mégegy csapás zúdult az egyik "maléves" utasunk nyakába: Nem érkezett meg a csomagja Svédországba. Ez mindössze azért volt kellemetlen, mert benne volt az összes meleg holmija. Mint később kiderült nem keveredett (veszett) el, csak lemaradt a gépről és a legközelebbi járattal (vasárnap) küldték volna a társunk után, ami csak azért vicces, mert ezzel a géppel tervezett hazamenni. (Tehát ügyesen elkerülnék egymást Nyköpping repterén.) Úgyhogy kiküldés lemondva, maradt a ruhák gyors pótlása ... akkor még nem tudhattuk, hogy igazából nem is kell az otthonihoz hasonló komoly hidegre készülnünk. (Svédországban még éjjel sem érte el a hideg a magyar nappali átlagot.)
Nos, a kaland ellenére mindenki sikeresen eljutott Karlstadba és a szállására is, közben megejtettük a kötelező köröket: akkreditáció, bevásárlás, szervízpark (kinek mi volt fontos). Ahogy Szántó Frici ezt már a blogjában (a rallyesport.hu-n) megírta, egyedül számomra okozott némi nehézséget Rammen becserkészése. Míg a többieknek megadtam a GPS koordinátákat, addig jómagam "fejből" próbáltam tájékozódni. Aztán az emlékeim fakulása miatt kb. 80 km-es többletet sikerült összehoznom. Ezalatt a többiek türelmesen (legalábbis annak látszottak) vártak ránk közel 1 órát Rammenben. Ezúton is bocs fiúk !
A tavaly is használt két ház várta a 29 ralitúristát. Az első esténken a beköltözésnek a cuccoláson kívül volt még egy fontos része: a skandináv szobahőmérsékletből (16°C) magyar szobahőmérsékletet varázsolni. Este 10 körül már kijelenthetővé vált: Megérkeztünk.
A csütörtök reggeltől aztán beindult a móka. Shakedown időmérő-helyosztó változatban, amit idénre talált ki a raliban az FIA elejét véve a rajtsorrendért folyó trükközéseknek. Az ötlet nem rossz, viszont a megvalósításon szerintem még egy kicsit csiszolni kell, hogy ne legyen egy órányi holtidő az időmérés előtt, amikor csak rendezői és nullás kocsikat lát a nagyérdemű.
A shakedownt követően belefért egy kis nézelődés a szervízparkban, majd leugrottunk Karlstadba. Az esti szuper speciál előtt még egy rövidke sajtótájékoztatóra sikerült bejutnom, ahol az esélyekről faggatta a riporter a skandináv versenyzők krémjét (Petter, Hirvonen, Ostberg, Sandell volt jelen), akik rendkívül vidám hangulatban válaszolgattak. Petter azzal kezdte, hogy mivel neki ez hazai pálya, ebből adódóan kötelességének érzi a jó szereplést. Hirvonen itt félhangosan megjegyezte: ugyanezt mondta a Monte Carlon is ... neki mindegyik pálya hazai. Persze a megfelelő válasz nem maradt el és az egymás ugratása végigkísérte a programot, mint egy stand-up komédiában.
Estére azonban komolyra fordult a szó. A karlstadi sportpályán kialakított gyorsasági szakasz a már hagyományosnak számító duplapályás felüljárós-ugratós-alagutas-helycserés megoldásban érdekes eredményeket hozott. A legjobb időt az a Sordo autózta Ostberg és Tanak előtt, akit a hírek szerint csúnyán kimartak a gyári csapat által nevezettek köréből. Az SS1-en elért helyezése viszont elgondolkodtató kellene legyen a BMW-nek, ahol ezt a döntést hozták. Számomra egyébként az estét harmadikként záró észt versenyző autózása nyújtotta a legnagyobb élményt már ezen a gyorson is, de később is. Nagy kár érte, hogy a látvány mellé egy kis hiba is becsúszott, így a versenyt végül érdemeihez képest lényegesen rosszabb helyezéssel zárta. Loeb - aki itt negyedik idővel kezdett - érdekesen állt ehhez a versenyhez. Nyilatkozata szerint neki nem kell itt feltétlenül nyernie, a biztonságos célbaérést és pontszerzést fontosabbnak tartja, mint a skandináv versenyzőkkel küzdelembe bonyolódni.
A pénteki napra 9 gyorsaságit terveztek a rendezők összesen 6 pályán. Nem egyszerű feladat ezt lekövetni, mivel mindez csak úgy fér bele egy napba, ha az elsőt viszonylag korán, az utolsót pedig már elég későn rendezik. Ehhez még hozzá kell adni, hogy a pályák zöme Norvégiában volt, így az utitervet nem volt egyszerű összeállítani péntekre. A vagányabbak (7-ből 6 autó) elindultak már hajnalban az első gyorsra (és elmondásuk szerint nem bánták meg). A 7.autó közönsége (amiben én is voltam) a későbbi indulás mellett döntött, így mi szerényen csak 3 szakaszt terveztünk erre a napra, lemondva a nap első és utolsó gyorsáról.
Norvégiában szerencsére kicsit több hó fogadott bennünket, mint a szervízpark (Hagfors) környékén. Néztünk tempós részt - ahol lélegzetelállító tempóban ugrott, fordult az élmezőny - és technikás részeket egyaránt. A látvány ahogy a tempós kanyarokban keresztben elfordulnak a kocsik leírhatatlan. Tanak akcióiba minden egyes alkalommal beleborsódzott a hátam, de tetszettek a helyi "menő" - Sandel - mutatványai is.
Az első szakasz nem hozott szerencsét a frissen gyárivá avanzsált Nobre számára. Autója megállt a gyorson és csak tetemes időveszteséggel tudott célba érni, míg az általa a gyári teamből "kiütött" Sordo sokáig a skandináv pilóták alkotta élbolyhoz tartozott. Aztán persze a spanyolt is utolérte a balszerencse. Az SS8-on, kissé "elkalandozott" a pálya melletti hóban, így az addigi 5.helyet elbukta. Itt Sordo még folytatni tudta a versenyt, de szombaton egy újabb kaland után már sajnos végképp fel kellett adnia a küzdelmet. Az általam már emlegetett Tanak is betlizett rögtön a nap elején, így Nobre mögé sikerült leküzdenie magát feladva a leckét saját magának a verseny hátralevő részére.
Az élen alapvetően a skandináv versenyzők küzdöttek, egyedül Loeb tudott velük lépést tartani ... egészen a nap 6. gyorsáig, amikor a gyors elején olyan ügyesen sikerült beépülnie egy hókupacba, hogy onnan csak segítséggel tudott kijönni.
Ezen a napon ugyan a legtöbb szakaszt Hirvonen nyerte Loeb, Ostberg, Latvala és Petter előtt, de végül a pénteket Latvala zárta az élen 17 másodperces előnnyel.
Szombaton szerencsénkre már lényegesen közelebb voltak a pályák, viszont a hétvége miatt nagyobb tömeggel kellett számolni. "Taktikai" okokból ezért páran ismét nem mentünk ki az első gyorsra, ahol a verseny talán legnevezetesebb pontja, a Colin Crest is található. Ezt a helyet a 2. körre hagytuk. Ide egyébként már a feljutás is szenzációszámba megy. Őrült svéd quadosok a járgányukkal vontatott kiskocsikon vitték a parkolótól a gyorsig a sajtó képviselőit, vagy akik éppen jegyet váltottak. Megérte akár a jegyes verzió is, nem elsősorban a séta kiváltása miatt, hanem sokkal inkább az élmény kedvéért. Az adrenalinszint növelő utazás minden pénzt megért. A jeges úton számomra csodával felérő módon irányított száguldó szerelvényen már az első 10 méteren vészhelyzeti tervet készítettem magamban, annyira nem bíztam benne, hogy a kb. 700 métert árokba borulás, vagy a szemből szintén állat módón visszaérkező quadokkal való csattanás nélkül megúszhatjuk.
A taktika mellesleg bevált, így kicsit később indulva (kelve) is össze tudtunk szedni 4 gyorsot és a második körben a Colin Crestre is könnyebben feljutottunk. Számomra továbbra is Tanak tűnt a leglátványosabb versenyzőnek. A Colin Cresten a mezőnyből a legnagyobbat ugorva a rákövetkező tempós hosszú jobbost is olyan keresztben fordulta el, amit ha nem látok, biztosan nem hiszem el. Annyira lenyűgöző volt a mutatvány, hogy még a fényképezőgép exponáló gombját is elfelejtettem lenyomni. Viszont sajnos ezen a napon sem szegődött az észt srác mellé a szerencse, mivel a 12-es gyorson egy jobbos nagyon nem jött ki és vagy 20 perc hátránnyal fejezte be a pályát. Ez eszembe juttatta az egykoron Radó mester által sokat hangsúlyozott mondatot: A verseny a céldobogón ér véget. (A néző viszont a látvány alapján választ kedvencet.)
A nap végi gyorsot már sötétben néztük, majd irány a szervízpark, ahol az esti szervíz alatt, előbb a csapatvezetők, majd az élmezőny versenyzői adtak interjút. Óriási küzdelmek után sorrendben Latvala, Hirvonen és Petter álltak az élen a nap végén. A pódiumon rendkívül jó hangulatban számoltak be a nap eseményeiről, latolgatták az esélyeket és persze folyamatosan ment a poénkodás. Hirvonen a riporter kérdésére azt is elmondta, hogy a baráti kapcsolatokat egyáltalán nem zavarja a csapatváltás, Latvalával továbbra is nagy haverok, maximum az autók beállítási adatait nem osztják meg egymással.
Míg a Fordnál és a Citroennél szinte problémamentes volt a szombati nap, addig a Mininek nem sok jutott a szerencséből erre a napra. Sordo kiesése után a "gyáriak" is rengeteg problémával küzdöttek, így Araujo a 15., Nobre pedig az utolsó helyen várta az vasárnapot.
A verseny befejező napján már nem kellett korán kelnünk, mivel háromból két pálya tőlünk 5 km-re volt, de a harmadik sem volt 30 km-nél messzebb. Úgyhogy végig jártuk az összeset ...
Az utolsó gyorsra (power stage) Loeb megrázta magát és bezsebelte az extra pontokat, viszont a győzelem Latvalának jutott.
Rövid ünneplés után irány Karlstad, ahol a hivatalos záró ünnepséget és az azt követő sajtótájékoztatót tartották.
A végeredmény:
1. J. LATVALA 3:18:28.3
2. M. HIRVONEN +16.6
3. M. OSTBERG +38.8
4. P. SOLBERG +1:14.3
5. E. NOVIKOV +2:41.4
6. S. LOEB +2:55.1
A magyar Szabó/Földesi páros sikeresen befejezte a versenyt az abszolút 32. helyen. Gratulálunk nekik !
A csapat nagyobbik része verseny után még két napot Svédországban maradt. Ezt az időt "aktív" pihenéssel töltöttük (sztorizás, fotók, videók nézegetése, szaunázás, főzőcskézés, ...) és az egy hét leteltével szerdán repültünk haza. Úgy érzem mindenki nevében mondhatom, hogy egy remek túrán vettünk részt és egy rendkívül látványos versenyt láthattunk.
Tarsoly Csaba
Rallyetours.Eu
_______________________________________________________________________________
Utasaink további írásai, fotói, videói:
- Salgóvári István képei és videója
- Tarsoly Csaba további képei
Utolsó kommentek