Izgalommal vártuk az idei első WRC versenyt, a Svéd Ralit. Az izgalomra több dolog is okot adott:
Svédországba mindenki repülővel jutott ki, csak volt aki már kedden, volt aki szerdán és volt még pénteki érkező is. Az "egyszerűség kedvéért" négy svédországi reptéren (Nyköpping, Stockholm, Göteborg, Malmő) landolt a társaság. Végül azért mindenki sikeresen és terv szerint megérkezett a három bérelt ház egyikébe. Innentől a beszámolómmal a "ház 3"-ra korlátozódok, mivel jómagam 10 utastársammal a tavalyról már számunkra ismert ransateri házba költöztünk be. (Volt még egy 20 fős és egy 6 fős házunk Rammen közelében.) 
A szerdai nap alapvetően az érkezéshez kapcsolódó teendőkkel telt el (valahova ágyneműt kellett szerezni, valahol a fűtést feléleszteni ... valahol pedig mindkettőt), majd az este során bementünk a Ford csapat sajtótájékoztatójára, ahol leleplezték az új versenyautót (és az új "civil" Focust is). Itt találkoztunk a csapat tagjaival, fotózkodhattunk, beszélgethettünk versenyzőkkel kedvünk szerint. 
A beltéri programok ezzel véget is értek, mivel csütörtökön reggel 8-kor már szakadó hóban és -5°C-ban vártuk a versenyautókat a radai shakedown pályán. Itt az első kérdésre már meg is kaptuk a választ: Igen, az 1.6-os WRC-k is tudnak látványosan menni a hóban ... csak a hangjuk más. 
Ugyan ezen a napon nem volt még nagy hideg, de azért beiktattunk egy kis szaunázást is az esti karlstadi szuper speciálig, amit szintén kellemes hóesés mellett néztük végig. Ez a pálya biztosan nem lett a fotósok kedvence (az autók a nézőktől elég távol mentek és sok-sok villódzó fény zavarta a fotózást), viszont nézni szerintem nem volt rossz. Helyenként izgalmas párbajok alakultak ki. Például Hirvonen és Loeb meccse is 0.1 másodperc különbséggel végződött. Annak ellenére, hogy a két "nagyágyú" látványos küzdelmet vívott, ez a nap végül helyi győzelemmel zárult, P-G Andersson "vitte el a pálmát". 
Péntektől minden nap a "keménymag" 6-kor rajtolt, hogy már a napi első gyorsra kiérjünk. Pénteken rögtön egy népszerű helyen, a "Colin Crest"-nél kezdtünk, bízva abban, hogy reggel még nem lesz olyan nagy tömeg, így talán látni is fogjuk az ugratót. A pálya bekötőjén quados szerelvényekkel szállították fel a gyalogolni nem óhajtó társaságot. (Már ez is egy komoly élmény volt, ahogy 8-10 emberrel 40-50 körül tekertek keresztben-hosszában a kis négykerekűek.) A várakozásomnak megfelelően Ken Block ugrotta a legszebbett (ha már eredményt nem tud felmutatni, legalább a nézőknél növelje a népszerűségét) ... és Brynildsen pedig a legveszélyesebbet (kissé mellé ugrott a pályának és vagy 30 méteren keresztül kapta vastagon a havat a szélvédőre, de le nem szállt a gázról egy pillanatra sem, így egyszer csak aztán szerencsésen visszatért a pályára és lendületvesztés nélkül száguldhatott tovább). 
Ezt követően átruccantunk Norvégiába. Igaz 90 km-t kellett menni, de megérte. Ott már sütött a nap és az autók látványosan fordulták a faluba bekötő út kanyarjait a nagy hófalak közepette. Esemény is akadt bőven. Kinek kereket kellett cserélnie, kinek az autóját kellett kiszabadítani a hófalból. A mentosos ukránnak próbáltam én is segíteni, de kívülről közelítve derékig süllyedtem el a hóban, így nem jutottam el a hókupacra felfutó autóig. (Azért végül jött össze elég néző, aki szép lassan kiszabadította a hó fogságából.) 
A második körben a középső pályának a végéhez mentünk, ami igazából egy moto/autocross aréna, rengeteg látványos ponttal. Mindenki szépen rajzolgatta a pálya íveit, kanyarban megtámasztva a kocsi hátulját a hófalon és több méternyi magasva szórva a havat. Remek látványt nyújtottak a lemenő nap fényében. 
Estére beiktattunk egy szervízparkot és részt vettünk a nap végi sajtótájékoztatón is, ahol Ostberget faggatta a speaker arról, gondolt-e arra reggel, hogy a mai szakaszok után itt fog ülni a WRC pódium közepén és vezető pozícióban várhatja a folytatást ? Másodikként Hirvonen, harmadikként pedig Petter zárta ezt a napot - akik azért így is elég vidáman nyilatkoztak. Nem úgy, mint Loeb, akinek nem sok szerencséje volt péntekkel (bár csak 11-e volt). A mezőny elején autózva ő takarította a havas pályát, ráadásul kapott egy defektet is, így a 8. helynél nem tudta feljebb verekedni magát. 
Szombaton reggel már belekóstolhattunk az igazi svéd télbe, -26°C-ig süllyedt reggelre a hőmérséklet. Ebben a kellemes hűvösben indultunk az első pályára, ahova végül a nagy tömeg miatt nem jutottunk be, így módosítottuk a tervünket és átmentünk a második gyorsra, Hagfors mellé. A napsütés és az érkező versenyautók feledtették a hideget, remek látványban volt részünk a cél előtti szakaszon, ahol a helyi sípályán ereszkedtek le a kocsik egy ugratón szépeket repkedve (itt is Ken Block kapta a szépségdíjat tőlem). 
A második körben végre bejutottunk az első pályára (ahova reggel nem). Itt egy tempós balosban láthattuk elszáguldani a mezőnyt, ahol néha magam is beleborzongtam a keresztben 100-zal forduló kocsik látványába. 
Ez a pálya sajnos nem hozott szerencsét Henning Solbergnek, aki az előző körben itt esett ki egy rossz ugrást követően. Csúsztak közel 100 métert a kocsi oldalán, mire megakadtak. A kocsi elég viseltes lett, bár Henning fogadkozott, hogy jönni fog másnap tovább ... aztán ebből sajnos mégsem lett semmi. 
A nap utolsó (számunkra a 4.) gyorsát már naplementét követően az erdei szürkületben néztük végig. Ez egy balos visszafordító volt, ahol nagy tempót ugyan nem lehetett autózni, de néhány látványos forduló bemutatására annál inkább megfelelt. 
A szombati -26°C után úgy gondoltuk, már nem lehet ennél hidegebb, de a vasárnap hajnal rácáfolt erre a gondolatra, amikor -29°C-ig tekeredett le a kocsiban a kijelzett hőmérséklet. (Izgultunk a 30 miatt, de végül megállt 29-en.) 
A reggeli hűvösben viszont vicces látvány volt ahogy a nézőket a marhaszállító kamionokkal és traktorokkal hordták fel az első szakaszra. (Biztosan nem volt melegük a platón.) A pálya szélén viszont már remek hangulatban néztük végig a tempós balosban kb. 120-as tempóval keresztben elforduló autókat. 
A következő gyorsra sajnos jómagam nem jutottam be, mert a bekötő úton kissé bedugultunk, azonban az utasok szerencsésen elcsípték a mezőnyt 200-300 méter gyaloglással. Latvala itt is (ahogy szinte minden pályán) "kikönnyített" autóval közlekedett. 
A második körben maradtunk ugyanezen a pályán, csak egy másik pontját szúrtuk ki, amiről viszont a rákövetkező (utolsó) gyors vége könnyedén elérhető volt. Itt egy derékszögű leágazásban láthattunk remek produkciókat. (Kár, hogy a nap már lemenőben volt és az erdő fái beárnyékolták az utat, mire a kocsik megérkeztek ... bár a fotósokon kívül ez mást nem zavart.) Az élmezőny után gyorsan indultunk tovább. 
Így aztán ott lehettünk a verseny utolsó (TV-s) szakaszának végén, ahol igazából Ogier ünnepelhetett (ő nyerte ezt a szakaszt és a vele járó pontokat). Örültem én is nagyon a győzelmüknek, mivel a győzteseknek járó pezsgőt végül Ingrassiától én kaptam meg. :) 
Az utolsó gyors azonban még hozott némi drámát. Míg a Fordosok lehengerlő győzelmüket ünnepelték, addig a másik oldalon több villám is becsapott. Először Petter jogosítványát vette el a rendőr egy etapon elkövetett gyorshajtást követően. Ebből kifolyólag az utolsó (TV-s) gyorson már a navigátora - Patterson - vezetett. (Később erről az akcióról Petter úgy nyilatkozott, hogy ez az 5 km volt élete leghosszabb gyorsaságija.) 
Loebnél pedig a technika makacsolta meg magát és az utolsó gyors végi interjúk után a kocsi nem akart újra indulni. Próbálták betolni, de sajnos az emelkedőn az erőfeszítéseik ellenére (a végén már kerék kulccsal forgatták a kerekeket) sem akart felmenni a kocsi ... segíteni pedig nem lehetett nekik. Végül Petterék - akiknek az előzőekből adódóan már úszni látszott a versenyük - oldották meg a helyzetet és kocsijukkal betolták Loebéket. 
Rövid szervíz után a mezőny letekert Karlstadba, ahol ünnepélyes keretek közt átgördültek a pódiumon és kiosztották a győztesek trófeáit. A záróünnepség utáni sajtótájékoztatón Hirvonen boldogan nyilatkozott és bíztatónak nevezte az évkezdetet (azt is elmondta, hogy ezt az éjszakát biztosan reggelig tartó ünnepléssel tölti a csapat). Ostberg élete legjobb eredményét elérve a 2. helyen zárta a Svéd Ralit, ehhez képest szerényen nyilatkozott a jövőjét feszegető kérdésekre. Latvala fejezte be harmadikként a futamot. A sajtó képviselőinek ő arról beszélt, hogy rengeteg gondja volt a verseny során, többször is beragadt a hóba és úgy tünt fel kell adnia a küzdelmet, ezért már a célbaérést is egyfajta csodának éli meg, a dobogós helyezésről nem is beszélve. 
Ha pár mondatban összegeznem kellene ezt a túrát, akkor azt tudom leírni, hogy egy remek, látványos versenynek lehettünk tanui Svédországban. A gyorsok felét láttuk (ami elég jó eredmény) és rengeteg élménnyel térhettünk haza. Ebben persze benne van a svéd tél minden szépsége, a napsütésben szikrázó havas táj, valamint a hófedte skandináv házak mesebeli képe, a szauna melege és a hóban fürdőzés öröme is. A közel 40 ralifan, aki velünk tartott erre a gyönyörű vidékre, biztosan nem csalódott és bőven lesz mesélnivalója otthon.
Tarsoly Csaba
Rallyetours.Eu
Utolsó kommentek